66 Költözés

A Gazdim nélkül még alig egy hónapig voltunk kettesben a feleségével, amikor a Gazdi lánya Beba és a társa Gábor elköltözött egy tanyára, ahova házörző kutyára volt szükségük. Megkérdeztek, hogy van-e kedvem velük menni. Mivel jól ismerem mindketőjüket és a Gazdi felesége is azt mondta, hogy menjek nyugodtan, ott jobb sorom lesz, nagy területen futkározhatok és nemcsak a házra kell vigyáznom, hanem a struccokra is. Nem tudom, hogy mik azok a struccok, de ha együtt vannak Gáborékkal, akkor biztosan nem lehetnek rossz dolgok. Így aztán beleegyeztem, hogy lakhelyet változtatok.

Elbúcsúztam a Gazdi feleségétől, megígérte, hogy majd tavasszal meglátogat és a lelkemre kötötte, hogy viselkedjek rendesen és fogadjak szót Gábornak és Bebának.

Azt akarták, hogy szálljak be az autójukba, de nem akartam. Igaz, hogy eddig csak kívülről láttam autót és az is elég ijesztő volt, de így, nyitott ajtónál, belülről sem sokkal bizalomgerjesztőbb. Kis, sötét lyuk - oda menjek be? Nem akartam. Húztak elölről a láncomnál fogva, tolták hátulról a fenekemet és végül ők győztek, mert bent voltam. Rámcsukát az ajtót és felbőgött a motor. A Gazdi felesége integetett és ahogy néztem az ablakon keresztül, egyre kisebb lett, majd eltünt a szemem elöl.

Mivel nem történt velem semmi különösebb, Beba is simogatott és nyugtatgatott, így megnyugodtam és a körülményekhez képest kényelembe helyeztem magam. Aztán a monoton zaj és a ringatás meghozta az eredményt, elaludtam.

063 Búcsúzom

Úgy gondoltam, hogy befejezem ezt a blogot, mivel mostanában nemigen történik velem semmi különös és nem akarom magam ismételni, aztán meg nem vagyok sem Angol véreb, sem Yorkshire terrier - azok folyton az időjárásról beszélnek.

Ha folytatnám a blogom írását én is csak az időjárásról tudnék tájékoztatni mindenkit - mint azt az utóbbi bejegyzések is tükrözik. Ezt elkerülendő: egy időre elbúcsúzom.

A Gazdi és a felesége sem jönnek ki a házból, csak ha nagyon muszáj (például nekem enni adni) és általában semmi mozgás sehol, csak az eső esik folyamatosan.

Azt megígérhetem, hogy ha valami nagyon érdekes dolog történik, akkor újból írni fogok.

Addig is köszönöm az eddigi figyelmet és minden kutyának, valamint a gazdáiknak jó egészséget és kellemes napokat kívánok:

Kutyigó

062 Jön az ősz

Jó régen írtam, de az időjárás miatt nem történt semmi - örülök, hogy túléltem. Ez már a globális felmelegedés előszele volt. Állítólag 64 éve nem volt ilyen hőség, mint szombaton és vasárnap. De

tegnap este megváltozott az időjárás. A rettenetes hőséget átváltotta egy normális hőmérséklet, de olyan vihar volt... dörgött, villámlott, szakadt az eső - minden bajom volt.

Ma is szakadt az eső reggel, de aztán kisütött a napocska. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen kellemes rohangálni a kertben ilyen időben!

Azt mondják, hogy ez már a vénasszonyok nyara, vagy kedvesebben az indián nyár. Nekem mindegy, én fiú vagyok és még fiatalnak számítok. Fő, hogy soká tartson.

A nagy hőségben majdnem minden elszáradt a kertben. A növények sem bírták. Virág az jóformán már nincs is. Olyan a telek fekvése, hogy napfelkeltétől napnyugtáig egyfolytában éri a nap. Normális időben ez előny, de ilyen hosszantartó hőségben nem.

Na, megyek - futkározom egy kicsit még vacsora előtt és felrázom a szomszéd barátom a közös kerítés melletti rohangálással. Biztosan benne van egy kis versenyfutásban.

060 Itt vagyok

Halihó!

Nem tüntem el, csak az elmúlt hónap részben hűvös és viharos, részben forró és száraz volt. Nem volt kedvem megmozdulni sem, nemhogy írni. Arról már nem is beszélve, hogy nem történt semmi. Amikor vihar volt, vagy hőség, akkor bemehettem az előszobába. Első esetben a félelem hajtott, a hőségben pedig jól esett a hideg - vagy majdnem hideg - kő. Szerencsére mindkét előszoba, az étkezőkonyha, de még a kisszoba is köves, így ha változtattam a helyem, mindig hideg kőre fekhettem. Erről jut eszembe az a régi vicces nyelvtani kérdés, hogy "mi nem mindegy? Nedves kőre, vagy kedves nőre feküdni."

A növények sem nagyon bírják ezt a hőséget, a rózsák reggel bimbóznak, délutánra már elnyíltak. Mások meg elszáradnak. Hajnalban, vagy este - sötétedés előtt - ugyan meg vannak locsolva, de az édes kevés. A föld azonnal beissza. Egyedül a nagylevelűek tudnak vigyázni a termésükre. Persze a másik véglet az elmúlt héten, amikor eső eső után, majdhogynem folyamatosan ömlött, villámlott, dörgött és csak úgy hömpölygött a víz az udvaron. Szerencsére nálunk nem volt jégeső és a füves talaj is aránylag hamar elvezette a sok vizet.

Tegnap óta ismét hőség van, úgyhogy most is abbahagyom és megyek lihegni a trombitafolyondár alá.

059 Még mindig meleg van

Azt beszélik a Gazdiék, hogy még nagyon sokáig lesz ilyen hőség, elvégre a nyár még csak most kezdődött. Van ugyan kerti bútoruk a teraszon és az elmult években nyáron sokszor reggeliztek, vagy ebédeltek ott, még vendégnek is terítettek a szabadban, de idén olyan meleg van, hogy egyáltalán nem tudják használni a teraszt, mert annyira forrón süt a nap már reggel. Most már nincs ilyen nyitott sátor mint a képen, mert tavaly tönkretette egy vihar - a napernyő megvan, de az nem sokat segít.

Én bezzeg mindig a szabadban eszem! Hiába, az edzettség sokat jelent, engem nem zavar a szabad levegő, még ha meleg akkor sem. Igaz, hogy napközben inkább árnyékba vonulok, sőtt - mint már írtam is - ások magamnak egy lyukat és abba fekszem, mert rájöttem, hogy ha lekaparom a föld felszínét, alatta hűvösebb a talaj.

Persze nem mindegy, hogy hol ások. A házam mellett, a trombitafolyondár alatt lehet ásni, de valamelyik éjjel egy vakondot üldöztem és felástam miatta a virágoskert egy részét. Hát ne tudjátok meg mit üvöltöztek velem amikor meglátták a lyukat. Még azt is kilátásba helyezték, hogy állandóra meg leszek kötve. Pedig a vakond elmenekült, nem túrt több dombot és találtam egy nagy virághagymát is. Miért rossz ez? Sosem fogom megérteni. Valahogy a Gazdiék agya másképp jár mint az enyém, pedig igazán megtanulhatnák már ennyi idő után, hogy az én cselekedeteimet mik vezérlik.

057 Szörnyűség

Az iwiw-ben olvastuk az alábbi levelet.

Borzasztó, hogy mi történt ezzel a kis kutyával. Elgondolkoztam, hogy nekem milyen jó dolgom van itthon a kertben, a Gazdival és a feleségével, rendesen kapok enni, inni és játszanak is velem, megsímogatnak és kedvesen beszélnek hozzám. És mégis ha tehetem, kilógok az utcára. Elszaladok és nem figyelek ha a Gazdi hív. Pedig biztosan azért nem engednek ki, mert engem féltenek, hogy odakint valami baj történhet velem. Itt bent a kertben, az udvarban biztonságban vagyok. Mégsem becsülöm meg ezt a biztonságot, csak most, hogy ezt a történetet olvastam, csak most gondolom át, hogy én milyen szerencsés vagyok.

Olvassátok el ti is és okuljatok belőle:

"Kedves Anyu és Apu! 6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagynehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köppenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem. Meghaltam.T alán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék..."

056 Eső, eső után

Egész éjjel, sőt még ma reggel is esett az eső. Szerencsére nem volt dörgés és villámlás, ezért az éjszakát a hátsó bejáratnál töltöttem, ahova nem esett be az eső.

Legalább nincs olyan hőség mint tegnap!

Elfelejtettem, hogy a Gazdi felesége kikötötte a nagy szarkaláb bokrot a kis kerítéshez, nehogy lefektesse a szél vagy az eső. Éjjel - amikor átugrottam a kis kerítést - beleakadt a lábam a zsinegbe, majdnem pofára estem. Minden esetre az egész bokor megindult felém. Aztán visszaállt minden az eredeti állapotba - legalább is én úgy láttam, de reggel a Gazdi felesége azonnal észrevette, hogy történt valamit, mert letört egy pár ága a virágnak. Mivel más nem ugrál át a virágoskert kerítésén, egyből rám terelődött a gyanu. Hát... mit mondjak? Ma reggel nem nagyon örültünk egymásnak.

Azért nem kellett volna ekkora felhajtást csinálni, mert levágta a letört ágakat és bevitte a teraszra a nagy üvegbe, most ott díszeleg, 2-3 méterre az eredeti helyéről. Szerintem nem is történt semmi baj. Máskor is levágja a virágokat és beviszi. Tulajdon képpen most én segítettem neki.

055 Meleg van

Akartam írni, illetve diktálni a Gazdi feleségének, de meggondoltam magam, mert nagyon meleg van. Ő is azt mondja, hogy a saját zsírjában sül meg - pedig neki nincs is olyan meleg bundája mint nekem.

054 Újabb virágok

Kinyílt az óriás szarkaláb és a liget szépe. Csak az a baj, hogy tegnap előtt nagy vihar volt és a szarkaláb hosszú szárait majdnem lefektette a szél földig. Még jó, hogy ki van kötve, így csak nagyon elhajlott, de nem tört le.

053 Torma és meggy

Ami még olyan nagy helyet foglal el a kertben, az a torma. Szerintem nem jó semmire, a Gazdi hozzá sem nyúl, magától nő. Néha a Gazdi megjelenik egy ásóval és kiás belőle egy-két gyökeret, de ennek a nagy bokornak az meg sem kottyan.

Nem tudom, hogy mire használják a gyökerét, de a levelével semmit nem lehet kezdeni, a tyúkok sem szeretik, csak valami bogár féle, mert idővel sok apró lyuk lesz rajta.

Viszont érik már a meggy. Mondtam, hogy van egy pár meggyfánk?

Régebben csak egy nagy fa volt a baromfi udvar területén, de az kiszáradt még mielőtt ide kerültem volna. De mivel meggynek lennie kell, így a Gazdi ültetett még hármat, ami biztos az biztos, valamelyik csak megfogja és lesz megint meggyfánk. Mind a három megfogta és most csak úgy ontják a gyümölcsöt. Lehet enni, eltenni mélyhűtőbe, kompótnak megcsinálni, meggylevest készíteni ebédre és elajándékozni belőle a Gazdi lányának, hogy ő is el tudjon tenni magának télire.

Tulajdonképpen más gyümölcsfa nincs is, illetve van még egy birsalma fa, de annak a gyümölcsét nem lehet nyersen megenni.

052 Futó paradicsom

Kérdeztem a Gazditól, hogy minek ez a sok léc. Azt mondta, hogy kell a futó paradicsomoknak. Erre fognak felfutni. Minek futnak, amikor nem üldözi őket senki? Ez egy kicsit furcsa, de ha a Gazdi azt mondja, hogy futó paradicsomok, akkor egész biztos, hogy az is.

Aztán teltek a napok és látom ám, hogy tényleg felfelé nyúlnak az ágak és mindig oda is kötözi a Gazdi a rudakhoz, hogy le ne törjenek.

Mondta is, hogy vigyázzak, nehogy nekirohanjak valamelyiknek, mert nagyon megharagszik. Úgyhogy kikerülöm ezeket nagy ívben.

Igaz, hogy a nagy kerülgetés közben beleléptem az újzélandi spenót ágyásába és egy kicsit letapostam. Meg is szidott érte, hogy miért nem vigyázok, mikor ott az út. Azon rohangáljak.

Még a végén kitilt a kertből. Akkor meg aztán jól nézek ki, ki fog vigyázni ezen az oldalon a növényekre?

051 Mángold

Láttatok már mángoldot? Gyönyörű, hatalmas, világos zöld levelei vannak. A Gazdi mondta, hogy főzeléket lehet belőle készíteni. Olyan mint a spenót, vagy az újzélandi spenót, csak sokkal lájtosabb. A szára nagyon jó a francia salátába, vagy önállóan majonézes salátának, köretnek. Rengeteg terem belőle, több mint amit megesznek, ezért a megöregedett leveleket a Gazdi bedobálja a baromfi udvarba. Nagyon szeretik a tyúkok, verekszenek érte.

Én nem szeretem, mert nem vagyok vegetáriánus, maradok a húsnál és a csontnál. De azért figyelek, hogy mi van körülöttem és megosszam a tapasztalataimat veletek.

050 Konyhakert

Mint már írtam, nagyon szép lett a konyhakert, a Gazdi nap mint nap dolgozik vele, hogy finomakat ehessenek.

Van itt karalábé, paradicsom, padlizsán, kelbimbó, mángold, cukkíni, zeller, kapor, vegeta, borsó, stb. egyelőre ami már kikelt, mert vetve van még bab és kolbásztök is, meg minden féle, amit csak később láthatunk, vagy a kiszedett borsó helyén lesz. Tulajdonképpen csak a paprikáért kell a Gazdinak a piacra mennie, mert azt már régebben is próbálta, de nagyon satnyára sikerült. Azt mondta, hogy ez a föld nem jó a paprikának.

049 Kapor?

Ez a sok ernyő-vírágzatú növény messziről úgy néz ki, mintha kapor volna, de nem az. Ez felmagzott pasztinák. A kertben kapor is van, csak még nem ilyen nagy. A szakavatott szemek azonnal észreveszik a leveléről, hogy melyik a kapor. Természetesen én az illatáról tudom megállapítani, hogy mi micsoda.

048 Cukkíni, spetnót

Mostanra már dús, zöld az egész kert. Hatalmas levelei vannak a cukkíninek, már virágzik is, sőt már szedett is a Gazdi belőle kis cukkíniket és bevitte rántani az ebédhez.

Sok a kapor, van már borsó, szépen nő a paradicsom és már virágzik is, szóval van mit csinálni a Gazdinak a kertben.

Szép nagy telep van az újzélandi spenótból. Ez a fajta nem olyan erős mint a megszokott rendes spenót és a pucolása is sokkal könnyebb, mert csak a leveleket kell leszedni a száráról és kész.

Nagyon vigyázok mindenre, nehogy belegázoljon valamibe a szomszéd macskája. Csak a kis rigókat engedem be a zöldbe, a galambokat elzavarom. Egész nap az ágyások között járőrözök. Persze azért nem feledkezem meg a dolgomról és a telek másik oldalát is szemmel tartom, nehogy be akarjon jönni valaki idegen, vagy postás. Úgyhogy van mit szaladgálnom egész nap, de hát ez a dolgom és én szeretem is csinálni.

Jó érzés amikor megdícsérnek, hogy "jó kis kutya" vagy "rendes Kutyígó vagy" vagy "ügyes vagy", meg "okos kutya". Szóval ilyesmit szokott mondani a Gazdi is és a felesége is. Tulajdonképpen többet dícsérnek, mint szidnak. De hát nem tehetek róla, néha elvesztem a fejem és olyasmit is csinálok, aminek nem örülnek.

047 Újabb virágok

Újabb virágok, pontosabban rózsák kerültek be a lakásba, különböző vázákba. Idekint olyan meleg van, hogy ami reggel még bimbó volt, az estére teljesen nyitva van. Ezért a Gazdi felesége levágott egy csomót és bent, a hűvös lakásban gyönyörködnek bennük. Állítólag isteni illata van. Nekem ugyan jó a szaglásom, de nem tudom, hogy mi ebben az "isteni illat". Egy jó cupákos csont! Annak van illata! De egy virágnak? Közömbös számomra.

Meg kell, hogy írjam, nagyon meleg volt tegnap és tegnap előtt. Ahogy mondani szokták: "kutya meleg van". Nem beszélve arról, hogy télre készült bundám van és ilyen melegben igencsak kényelmetlen. De hát mit lehet tenni? Megpróbálok árnyékba feküdni, ások egy mélyedést, ott hidegebb a föld és belefekszem, sőt a Gazdi is és a felesége is meg szokta nekem locsolni hideg vízzel és úgy fekszem bele, de nem sokat használ.

Azért nem foghatják rám, hogy lusta kutya vagyok, mert meleg ide, forróság oda, ha jön a postás, vagy a gyerekek az iskolából, akkor bizony végigrohanok az udvaron és nekirontok bátran a kerítésnek és jól megugatom őket. Amikor tovább mennek, visszacammogok a helyemre és kipihenem ezt a kis fáradtságot.

046. Fecskefarok

Mint már írtam is - mondta nekem a Gazdi felesége, hogy nagyon nehéz a fecskéket lefényképezni, mert amint megmozdul a függöny, már kiröpülnek. Most azért sikerült egy ici-pici részét lekapni, mert befelé volt fordulva és - mint látszik is a képen - a farka lógott ki a fészekből. Már a gép kattanására megfordult és kirepült. No hiszen, nagyon meg kell nézni ezt a képet, hogy az ember észrevegye azt a két kis farok-véget.

Engem könnyebb fényképezni, bár - mint tudjátok - nem szeretem, ha fényképeznek. Nem is tudom miért, hiszen nappal nem villog a vaku a szemembe, csak ha már sötétedik, de valahogy mégsem szeretem. Azt mondja a Gazdi felesége, hogy sztár-allűrjeim vannak, néha hagyom, néha nem, attól függ, hogy milyen a kedvem. Tudja is ő? - hiszen én sem tudom.

045. Ismét fényképezünk

A Gazdi feleségére megint rájött a fényképezés. Igaz, szépen süt a nap és a rózsabokor tele van virággal.

Csak az a baj, hogy ilyenkor engem is le akar kapni - én meg nem szeretem. Azért néha sikerül neki. Most is, kattintgatott - én oda se néztem - aztán egyszer csak benne lettem a képben.

Később megengedtem, hogy még egyszer levegyen, legalább lesz mit feltennem ide a blogomba, hogy lássátok, most éppen hogy nézek ki.

Sikerült lefényképeznie egy fekete rigót is, bár szaladgálnia kellett a kertben, mert hárman is vannak, de mindig odébb repültek, amikor meglátták, hogy közeledik feléjük.

Szerintem ők sem szeretik, ha fényképezik őket. Én szóltam is, de akkor meg rám fogta, hogy én zavartam el őket. Már megszokhattam volna, hogy ilyenkor én vagyok a hibás. Ki más? Ilyenek a nők. Na mindegy! Fő, hogy végül sikerült lekapnia az egyiket - és minden meg lett bocsátva, meg is lettem símogatva és ahogy mondani szokták az emberek: madarat lehetett volna fogatni vele.

(ha-ha-ha; nevetnem kell. Csak úgy magunk között csendben megjegyzem: hiszen még lefényképezni is alig tudta, nemhogy megfogni)

044. Fecskefészek

Van fecskefészkünk is, sőt még kis fecske fiókák is vannak benne, de nem lehet őket lefényképezni, mert egyrészt nem dugják ki a fejüket, másrészt a szüleik olyan pánikszerűen röpködnek a fészek körül és hangosan csivitelnek ha csak megmozdul a függöny az ablak mögött. Így aztán elképzelhetetlen, hogy nyitott ablakból le lehessen őket fényképezni. Mondta a Gazdi felesége, hogy meg fogja őket lesni óvatosan. Sokáig figyelte a fészket a függöny mögül, akkor látta, hogy megérkezik a fecskemama, vagy a fecskepapa és bebújik a fészekbe, megetetni a gyerekeket. Később - ha már a kis fecskék jobban megnőnek, akkor már kilátszik majd a fejük és a tátott csőrük, akkor talán le tudja fényképezni őket. Szerencséjük van, hogy nagyon hasznos madarak, mert össze-vissza kakálják a fészek környékét, az ablakdeszkát, az ablakot és a párkányt. De mivel a feketerigókkal karöltve igyekeznek pusztítani a fák és bokrok kártevőit, ezért a Gazdiék eltűrik, hogy vécének használják az ablakuk egy részét és a párkányt, sőt tesznek ki nekik vizet a párkányra és időnként takarítanak is utánuk.

042. Rózsák

Virágzik a rózsabokor. A Gazdi le is vágott egy pár virágot és bevitte a feleségének. Nagyon jó illata van, de nem lehet a közelébe menni, mert beleakaszkodik a bundámba.

A másik rózsabokor is virágzik, mondta a Gazdi, hogy ez pünkösd ünnepére nyílik ki, ezért hívják pünkösdi rózsának. Az is nagyon szép és sok bimbó van rajta.

A Gazdi felesége ezekből is vágott le és vitt be a lakásba, hogy az ebédlőben is illatozzon. Szedett hozzá nőszirmot is, mert az is van és nagyon szépen mutat.