060 Itt vagyok

Halihó!

Nem tüntem el, csak az elmúlt hónap részben hűvös és viharos, részben forró és száraz volt. Nem volt kedvem megmozdulni sem, nemhogy írni. Arról már nem is beszélve, hogy nem történt semmi. Amikor vihar volt, vagy hőség, akkor bemehettem az előszobába. Első esetben a félelem hajtott, a hőségben pedig jól esett a hideg - vagy majdnem hideg - kő. Szerencsére mindkét előszoba, az étkezőkonyha, de még a kisszoba is köves, így ha változtattam a helyem, mindig hideg kőre fekhettem. Erről jut eszembe az a régi vicces nyelvtani kérdés, hogy "mi nem mindegy? Nedves kőre, vagy kedves nőre feküdni."

A növények sem nagyon bírják ezt a hőséget, a rózsák reggel bimbóznak, délutánra már elnyíltak. Mások meg elszáradnak. Hajnalban, vagy este - sötétedés előtt - ugyan meg vannak locsolva, de az édes kevés. A föld azonnal beissza. Egyedül a nagylevelűek tudnak vigyázni a termésükre. Persze a másik véglet az elmúlt héten, amikor eső eső után, majdhogynem folyamatosan ömlött, villámlott, dörgött és csak úgy hömpölygött a víz az udvaron. Szerencsére nálunk nem volt jégeső és a füves talaj is aránylag hamar elvezette a sok vizet.

Tegnap óta ismét hőség van, úgyhogy most is abbahagyom és megyek lihegni a trombitafolyondár alá.

059 Még mindig meleg van

Azt beszélik a Gazdiék, hogy még nagyon sokáig lesz ilyen hőség, elvégre a nyár még csak most kezdődött. Van ugyan kerti bútoruk a teraszon és az elmult években nyáron sokszor reggeliztek, vagy ebédeltek ott, még vendégnek is terítettek a szabadban, de idén olyan meleg van, hogy egyáltalán nem tudják használni a teraszt, mert annyira forrón süt a nap már reggel. Most már nincs ilyen nyitott sátor mint a képen, mert tavaly tönkretette egy vihar - a napernyő megvan, de az nem sokat segít.

Én bezzeg mindig a szabadban eszem! Hiába, az edzettség sokat jelent, engem nem zavar a szabad levegő, még ha meleg akkor sem. Igaz, hogy napközben inkább árnyékba vonulok, sőtt - mint már írtam is - ások magamnak egy lyukat és abba fekszem, mert rájöttem, hogy ha lekaparom a föld felszínét, alatta hűvösebb a talaj.

Persze nem mindegy, hogy hol ások. A házam mellett, a trombitafolyondár alatt lehet ásni, de valamelyik éjjel egy vakondot üldöztem és felástam miatta a virágoskert egy részét. Hát ne tudjátok meg mit üvöltöztek velem amikor meglátták a lyukat. Még azt is kilátásba helyezték, hogy állandóra meg leszek kötve. Pedig a vakond elmenekült, nem túrt több dombot és találtam egy nagy virághagymát is. Miért rossz ez? Sosem fogom megérteni. Valahogy a Gazdiék agya másképp jár mint az enyém, pedig igazán megtanulhatnák már ennyi idő után, hogy az én cselekedeteimet mik vezérlik.