Azt beszélik a Gazdiék, hogy még nagyon sokáig lesz ilyen hőség, elvégre a nyár még csak most kezdődött. Van ugyan kerti bútoruk a teraszon és az elmult években nyáron sokszor reggeliztek, vagy ebédeltek ott, még vendégnek is terítettek a szabadban, de idén olyan meleg van, hogy egyáltalán nem tudják használni a teraszt, mert annyira forrón süt a nap már reggel. Most már nincs ilyen nyitott sátor mint a képen, mert tavaly tönkretette egy vihar - a napernyő megvan, de az nem sokat segít.
Én bezzeg mindig a szabadban eszem! Hiába, az edzettség sokat jelent, engem nem zavar a szabad levegő, még ha meleg akkor sem. Igaz, hogy napközben inkább árnyékba vonulok, sőtt - mint már írtam is - ások magamnak egy lyukat és abba fekszem, mert rájöttem, hogy ha lekaparom a föld felszínét, alatta hűvösebb a talaj.
Persze nem mindegy, hogy hol ások. A házam mellett, a trombitafolyondár alatt lehet ásni, de valamelyik éjjel egy vakondot üldöztem és felástam miatta a virágoskert egy részét. Hát ne tudjátok meg mit üvöltöztek velem amikor meglátták a lyukat. Még azt is kilátásba helyezték, hogy állandóra meg leszek kötve. Pedig a vakond elmenekült, nem túrt több dombot és találtam egy nagy virághagymát is. Miért rossz ez? Sosem fogom megérteni. Valahogy a Gazdiék agya másképp jár mint az enyém, pedig igazán megtanulhatnák már ennyi idő után, hogy az én cselekedeteimet mik vezérlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése