047 Újabb virágok

Újabb virágok, pontosabban rózsák kerültek be a lakásba, különböző vázákba. Idekint olyan meleg van, hogy ami reggel még bimbó volt, az estére teljesen nyitva van. Ezért a Gazdi felesége levágott egy csomót és bent, a hűvös lakásban gyönyörködnek bennük. Állítólag isteni illata van. Nekem ugyan jó a szaglásom, de nem tudom, hogy mi ebben az "isteni illat". Egy jó cupákos csont! Annak van illata! De egy virágnak? Közömbös számomra.

Meg kell, hogy írjam, nagyon meleg volt tegnap és tegnap előtt. Ahogy mondani szokták: "kutya meleg van". Nem beszélve arról, hogy télre készült bundám van és ilyen melegben igencsak kényelmetlen. De hát mit lehet tenni? Megpróbálok árnyékba feküdni, ások egy mélyedést, ott hidegebb a föld és belefekszem, sőt a Gazdi is és a felesége is meg szokta nekem locsolni hideg vízzel és úgy fekszem bele, de nem sokat használ.

Azért nem foghatják rám, hogy lusta kutya vagyok, mert meleg ide, forróság oda, ha jön a postás, vagy a gyerekek az iskolából, akkor bizony végigrohanok az udvaron és nekirontok bátran a kerítésnek és jól megugatom őket. Amikor tovább mennek, visszacammogok a helyemre és kipihenem ezt a kis fáradtságot.

046. Fecskefarok

Mint már írtam is - mondta nekem a Gazdi felesége, hogy nagyon nehéz a fecskéket lefényképezni, mert amint megmozdul a függöny, már kiröpülnek. Most azért sikerült egy ici-pici részét lekapni, mert befelé volt fordulva és - mint látszik is a képen - a farka lógott ki a fészekből. Már a gép kattanására megfordult és kirepült. No hiszen, nagyon meg kell nézni ezt a képet, hogy az ember észrevegye azt a két kis farok-véget.

Engem könnyebb fényképezni, bár - mint tudjátok - nem szeretem, ha fényképeznek. Nem is tudom miért, hiszen nappal nem villog a vaku a szemembe, csak ha már sötétedik, de valahogy mégsem szeretem. Azt mondja a Gazdi felesége, hogy sztár-allűrjeim vannak, néha hagyom, néha nem, attól függ, hogy milyen a kedvem. Tudja is ő? - hiszen én sem tudom.

045. Ismét fényképezünk

A Gazdi feleségére megint rájött a fényképezés. Igaz, szépen süt a nap és a rózsabokor tele van virággal.

Csak az a baj, hogy ilyenkor engem is le akar kapni - én meg nem szeretem. Azért néha sikerül neki. Most is, kattintgatott - én oda se néztem - aztán egyszer csak benne lettem a képben.

Később megengedtem, hogy még egyszer levegyen, legalább lesz mit feltennem ide a blogomba, hogy lássátok, most éppen hogy nézek ki.

Sikerült lefényképeznie egy fekete rigót is, bár szaladgálnia kellett a kertben, mert hárman is vannak, de mindig odébb repültek, amikor meglátták, hogy közeledik feléjük.

Szerintem ők sem szeretik, ha fényképezik őket. Én szóltam is, de akkor meg rám fogta, hogy én zavartam el őket. Már megszokhattam volna, hogy ilyenkor én vagyok a hibás. Ki más? Ilyenek a nők. Na mindegy! Fő, hogy végül sikerült lekapnia az egyiket - és minden meg lett bocsátva, meg is lettem símogatva és ahogy mondani szokták az emberek: madarat lehetett volna fogatni vele.

(ha-ha-ha; nevetnem kell. Csak úgy magunk között csendben megjegyzem: hiszen még lefényképezni is alig tudta, nemhogy megfogni)

044. Fecskefészek

Van fecskefészkünk is, sőt még kis fecske fiókák is vannak benne, de nem lehet őket lefényképezni, mert egyrészt nem dugják ki a fejüket, másrészt a szüleik olyan pánikszerűen röpködnek a fészek körül és hangosan csivitelnek ha csak megmozdul a függöny az ablak mögött. Így aztán elképzelhetetlen, hogy nyitott ablakból le lehessen őket fényképezni. Mondta a Gazdi felesége, hogy meg fogja őket lesni óvatosan. Sokáig figyelte a fészket a függöny mögül, akkor látta, hogy megérkezik a fecskemama, vagy a fecskepapa és bebújik a fészekbe, megetetni a gyerekeket. Később - ha már a kis fecskék jobban megnőnek, akkor már kilátszik majd a fejük és a tátott csőrük, akkor talán le tudja fényképezni őket. Szerencséjük van, hogy nagyon hasznos madarak, mert össze-vissza kakálják a fészek környékét, az ablakdeszkát, az ablakot és a párkányt. De mivel a feketerigókkal karöltve igyekeznek pusztítani a fák és bokrok kártevőit, ezért a Gazdiék eltűrik, hogy vécének használják az ablakuk egy részét és a párkányt, sőt tesznek ki nekik vizet a párkányra és időnként takarítanak is utánuk.

043. Virágok

042. Rózsák

Virágzik a rózsabokor. A Gazdi le is vágott egy pár virágot és bevitte a feleségének. Nagyon jó illata van, de nem lehet a közelébe menni, mert beleakaszkodik a bundámba.

A másik rózsabokor is virágzik, mondta a Gazdi, hogy ez pünkösd ünnepére nyílik ki, ezért hívják pünkösdi rózsának. Az is nagyon szép és sok bimbó van rajta.

A Gazdi felesége ezekből is vágott le és vitt be a lakásba, hogy az ebédlőben is illatozzon. Szedett hozzá nőszirmot is, mert az is van és nagyon szépen mutat.

041. Nem vagyok bolhás!

Nem vagyok bolhás, csak néha viszket a nyakam! Sok itt az útra kilógó fű, meg mindenféle növény, aztán amikor rohangálok, óhatatlanul is nekik megyek és ha megcsiklandoznak, akkor vakaróznom kell. Ilyenkor mindjárt azt hiszi a Gazdi is és a felesége is, hogy bolhám van és rögtön beszórnak valami fehér porral, vagy kapok a nyakamba egy nedves spriccet valami pisszegős valamiből. De hát mitől is lenne bolhám? Még macskánk sincs. Csak a szomszéd macskája szeret átjönni a kertembe, de azt jól megkergetem és elzavarom. Elkapni nem sikerül, de sportnak pont jó. Megmozgatja az izmaimat. Szóval - kedves olvasóim - ne higyjetek a látszatnak és a szóbeszédnek, nem vagyok bolhás!

040. Mit hallottam?

A Gazdi és a felesége beszélgettek, hogy hogyan kell 3D képeket készíteni számítógéppel. Engem is lefényképeztek (kétszer is), hogy rólam is csinálnak egy 3 dimenziós képet.

Csak az a baj, hogy csak az látja, akinek olyan szemüvege van, aminek a bal szemén piros, a jobb szemén zöld a celofán, vagy az üveg. Van egy egyszerű program, amivel olyan könnyű elkészíteni az ilyen képeket, mint a panoráma képeket a fényképezőgép programjával.

http://www.stereoeye.jp/software/index_e.html

Kár, hogy én nem láthatom magamat.

A Gazdi is le lett fényképezve, sőt a felesége csinált egy csomó képet a virágokról, meg mindenről. Most nagyon fel van villanyozva, hogy sikerült neki és egyelőre rengeteg képet csinál. Ahelyett, hogy kihasználná, hogy most jó idő van és kint kapirgálna a kertben. Később aztán nagyon meleg lesz és akkor már egyáltalán nem fog kijönni.

A Gazdi viszont folyton itt van, ma is lenyírta a füvet, amint megszáradt a tegnapi esőtől. Úgy kellett dél felé berángatni, hogy az erős napsütésben ne maradjon kint, majd délután 4 óra felé újra kijöhet. Meg is látszik a kerten, hogy sokat foglalkozik vele, szépen nőnek az elültetett dolgok: borsó, hagyma, eper, paradicsom, padlizsán, pasztinák, stb.

039. Gyáva kutya

Beismerem, gyáva kutya vagyok. Tegnap délután nagy vihar volt, dörgött, villámlott, úgyhogy megint rohamléptekben szaladtam a bejárati ajtóhoz, hogy engedjenek be. Be is mehettem, a szokott helyre - a lépcsők elé - lefeküdtem és vártam, hogy elmúljon a vihar.

Bár mondta a Gazdi felesége, hogy nem kell félni a dörgéstől, inkább a villámlástól, de hiába, ezt még százszor elmondhatja, én akkor is a dörgéstől félek.

Este 9-kor vége volt a kinti káosznak, így kimentem, körülnéztem, semmi változás a kertben, udvaron, hacsak az nem, hogy minden csupa víz lett.

Már szépen aludtam, amikor egy csattanás felébresztett. Először azt hittem álmodom, de nem, megint és megint, csak úgy csapkodott a villám és dörgött az ég. Még jobban megijedtem mint máskor, mert már jócskán benne voltunk az éjszakában és féltem, hogy nem tudok bemenni. Kapartam az ajtót és ugattam is, hogy felébredjenek - és láss csodát, a Gazdi felesége kibotorkált nagy álmosan, hogy "mi van Kutyigó? már megint be akarsz jönni? - de azért beengedett, aztán visszament aludni, de előtte még rám szólt, hogy "azért, mert nem vagyok itt, nem jöhetsz be a szobába - érted?" Nem is mertem beljebb menni, mert képes és észreveszi, aztán mehetek ki a viharba. Nem tudom, hogy meddig tartott, mert elaludtam, a Gazdi ébresztett fel hajnalban - már világosodott - hogy most már kint tágasabb.

Ronda egy éjszaka volt - lehet, hogy átaluszom az egész napot. Ha hagynak.

038. Házimunka

Hova jutottunk!

Ki gondolta volna!

...hogy a Gazdi felesége megkér, hogy segítsek neki mosogatni.

Az úgy volt, hogy az ebédjük egy kicsit odaégett és így a nagy serpenyő alján maradt szaftot nem az én edényembe kotorta át, hanem ideadta, hogy segítsek elmosogatni.

Ilyet még a világ nem látott, pedig én már 3 éve szaladgálok benne!

Ja, még azt mondta, hogy vigyázzak, nehogy összekarcoljam a szép edényét és lehetőleg ne vigyem sehova, itt mosogassam el a hátsó ajtó előtt.

Neki is álltam, mert nagyon jó szaga volt - gondoltam, hagy örüljön, segítek neki, nem bánom. Hát tényleg nem bántam meg, mert nagyon finom volt minden. Még húsdarabok is voltak benne. Szép fényesre nyaltam a lábasát, ő pedig megsímogatta a fejem és azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok és köszöni szépen. Hát így jártam.

Most már nem csak házörző vagyok, de konyhalány is, illetve konyhafiú. Vagy olyan nincs? Akkor mosogató fiú.

037. Megkötözve

Ma jött a tápos délelőtt és hozott a tyúkoknak 2 zsák kaját, nekem pedig csirkelábakat meg -farhátat. Persze amikor dudált az autója, hogy megérkezett, engem azonnal megkötöttek. Ő ugyan mondta, hogy "ha nem harap, nem muszáj", de a Gazdi azt mondta, hogy nagyon szertelen vagyok és ráugrálnék, na meg kiszöknék a kapun. Így aztán rámkapcsolta a láncot és még le is rövidítette, hogy elférjen mellettem a tápos. Pedig milyen finomakat hozott. Az már biztos, hogy ha nem köt meg, vagy hosszabb a láncom és elérem, kikaptam volna a húsos zacskót a kezéből.

A cuccokat elrakták, aztán a Gazdival együtt elmentek.

Szóltam a Gazdi feleségének, hogy engedjen el, de azt mondta, hogy hazafelé a Gazdi palántákat hoz a kis kocsival és probléma lennék, ha ott ugrálnék, míg bejön a kapun. Így összesen több mint fél órát meg voltam kötve.

Amikor a Gazdi hazajött a palántákkal, mindjárt elengedett, úgyhogy kifutkároztam magam, behoztam az elmult kis időt is. Majdnem nekimentem a kocsinak, amin a palánták voltak. Még jó, hogy az utolsó pillanatban lefékeztem, mert lett volna hadd-el-hadd, az biztos!

Finom idő van, melegen süt a nap, egy kicsit fúj a szél, de az pont jó. A gazdi felesége reggel locsolt, azt nem szeretem - bár tudom, hogy kell a növényeknek és engem nem locsol le - de azért jó messzire megyek ilyenkor a vízsugártól.