2008. május 1., csütörtök

037. Megkötözve

Ma jött a tápos délelőtt és hozott a tyúkoknak 2 zsák kaját, nekem pedig csirkelábakat meg -farhátat. Persze amikor dudált az autója, hogy megérkezett, engem azonnal megkötöttek. Ő ugyan mondta, hogy "ha nem harap, nem muszáj", de a Gazdi azt mondta, hogy nagyon szertelen vagyok és ráugrálnék, na meg kiszöknék a kapun. Így aztán rámkapcsolta a láncot és még le is rövidítette, hogy elférjen mellettem a tápos. Pedig milyen finomakat hozott. Az már biztos, hogy ha nem köt meg, vagy hosszabb a láncom és elérem, kikaptam volna a húsos zacskót a kezéből.
A cuccokat elrakták, aztán a Gazdival együtt elmentek.
Szóltam a Gazdi feleségének, hogy engedjen el, de azt mondta, hogy hazafelé a Gazdi palántákat hoz a kis kocsival és probléma lennék, ha ott ugrálnék, míg bejön a kapun. Így összesen több mint fél órát meg voltam kötve.
Amikor a Gazdi hazajött a palántákkal, mindjárt elengedett, úgyhogy kifutkároztam magam, behoztam az elmult kis időt is. Majdnem nekimentem a kocsinak, amin a palánták voltak. Még jó, hogy az utolsó pillanatban lefékeztem, mert lett volna hadd-el-hadd, az biztos!
Finom idő van, melegen süt a nap, egy kicsit fúj a szél, de az pont jó. A gazdi felesége reggel locsolt, azt nem szeretem - bár tudom, hogy kell a növényeknek és engem nem locsol le - de azért jó messzire megyek ilyenkor a vízsugártól.

Nincsenek megjegyzések: