058 Hasznos

Találtam egy hasznos információt tartalmazó oldalt, ami az előző bejegyzéseimhez passzol.

http://www.edenkert.hu/index.php

Igaz, hogy én nemigen tudom használni, de a Gazdi biztosan tanul belőle, bár ő is alkalmaz pár ötletet már évek óta. Nálunk is sok a kapor, a fokhagyma, snidling, körömvirág az ágyások körül, meg hasonló praktikát használ, hogy megvédje a hasznos növényeit a kártevőktől.

Ellenem még nem használt mást, csak a magyarázatot, meg a letolást, hogy nem ugrálhatok az ágyásokba, mert néha - ha véletlenül belelépek - bizony nagy kárt tudok okozni.

057 Szörnyűség

Az iwiw-ben olvastuk az alábbi levelet.

Borzasztó, hogy mi történt ezzel a kis kutyával. Elgondolkoztam, hogy nekem milyen jó dolgom van itthon a kertben, a Gazdival és a feleségével, rendesen kapok enni, inni és játszanak is velem, megsímogatnak és kedvesen beszélnek hozzám. És mégis ha tehetem, kilógok az utcára. Elszaladok és nem figyelek ha a Gazdi hív. Pedig biztosan azért nem engednek ki, mert engem féltenek, hogy odakint valami baj történhet velem. Itt bent a kertben, az udvarban biztonságban vagyok. Mégsem becsülöm meg ezt a biztonságot, csak most, hogy ezt a történetet olvastam, csak most gondolom át, hogy én milyen szerencsés vagyok.

Olvassátok el ti is és okuljatok belőle:

"Kedves Anyu és Apu! 6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagynehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köppenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem. Meghaltam.T alán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék..."

056 Eső, eső után

Egész éjjel, sőt még ma reggel is esett az eső. Szerencsére nem volt dörgés és villámlás, ezért az éjszakát a hátsó bejáratnál töltöttem, ahova nem esett be az eső.

Legalább nincs olyan hőség mint tegnap!

Elfelejtettem, hogy a Gazdi felesége kikötötte a nagy szarkaláb bokrot a kis kerítéshez, nehogy lefektesse a szél vagy az eső. Éjjel - amikor átugrottam a kis kerítést - beleakadt a lábam a zsinegbe, majdnem pofára estem. Minden esetre az egész bokor megindult felém. Aztán visszaállt minden az eredeti állapotba - legalább is én úgy láttam, de reggel a Gazdi felesége azonnal észrevette, hogy történt valamit, mert letört egy pár ága a virágnak. Mivel más nem ugrál át a virágoskert kerítésén, egyből rám terelődött a gyanu. Hát... mit mondjak? Ma reggel nem nagyon örültünk egymásnak.

Azért nem kellett volna ekkora felhajtást csinálni, mert levágta a letört ágakat és bevitte a teraszra a nagy üvegbe, most ott díszeleg, 2-3 méterre az eredeti helyéről. Szerintem nem is történt semmi baj. Máskor is levágja a virágokat és beviszi. Tulajdon képpen most én segítettem neki.

055 Meleg van

Akartam írni, illetve diktálni a Gazdi feleségének, de meggondoltam magam, mert nagyon meleg van. Ő is azt mondja, hogy a saját zsírjában sül meg - pedig neki nincs is olyan meleg bundája mint nekem.

054 Újabb virágok

Kinyílt az óriás szarkaláb és a liget szépe. Csak az a baj, hogy tegnap előtt nagy vihar volt és a szarkaláb hosszú szárait majdnem lefektette a szél földig. Még jó, hogy ki van kötve, így csak nagyon elhajlott, de nem tört le.

053 Torma és meggy

Ami még olyan nagy helyet foglal el a kertben, az a torma. Szerintem nem jó semmire, a Gazdi hozzá sem nyúl, magától nő. Néha a Gazdi megjelenik egy ásóval és kiás belőle egy-két gyökeret, de ennek a nagy bokornak az meg sem kottyan.

Nem tudom, hogy mire használják a gyökerét, de a levelével semmit nem lehet kezdeni, a tyúkok sem szeretik, csak valami bogár féle, mert idővel sok apró lyuk lesz rajta.

Viszont érik már a meggy. Mondtam, hogy van egy pár meggyfánk?

Régebben csak egy nagy fa volt a baromfi udvar területén, de az kiszáradt még mielőtt ide kerültem volna. De mivel meggynek lennie kell, így a Gazdi ültetett még hármat, ami biztos az biztos, valamelyik csak megfogja és lesz megint meggyfánk. Mind a három megfogta és most csak úgy ontják a gyümölcsöt. Lehet enni, eltenni mélyhűtőbe, kompótnak megcsinálni, meggylevest készíteni ebédre és elajándékozni belőle a Gazdi lányának, hogy ő is el tudjon tenni magának télire.

Tulajdonképpen más gyümölcsfa nincs is, illetve van még egy birsalma fa, de annak a gyümölcsét nem lehet nyersen megenni.

052 Futó paradicsom

Kérdeztem a Gazditól, hogy minek ez a sok léc. Azt mondta, hogy kell a futó paradicsomoknak. Erre fognak felfutni. Minek futnak, amikor nem üldözi őket senki? Ez egy kicsit furcsa, de ha a Gazdi azt mondja, hogy futó paradicsomok, akkor egész biztos, hogy az is.

Aztán teltek a napok és látom ám, hogy tényleg felfelé nyúlnak az ágak és mindig oda is kötözi a Gazdi a rudakhoz, hogy le ne törjenek.

Mondta is, hogy vigyázzak, nehogy nekirohanjak valamelyiknek, mert nagyon megharagszik. Úgyhogy kikerülöm ezeket nagy ívben.

Igaz, hogy a nagy kerülgetés közben beleléptem az újzélandi spenót ágyásába és egy kicsit letapostam. Meg is szidott érte, hogy miért nem vigyázok, mikor ott az út. Azon rohangáljak.

Még a végén kitilt a kertből. Akkor meg aztán jól nézek ki, ki fog vigyázni ezen az oldalon a növényekre?

051 Mángold

Láttatok már mángoldot? Gyönyörű, hatalmas, világos zöld levelei vannak. A Gazdi mondta, hogy főzeléket lehet belőle készíteni. Olyan mint a spenót, vagy az újzélandi spenót, csak sokkal lájtosabb. A szára nagyon jó a francia salátába, vagy önállóan majonézes salátának, köretnek. Rengeteg terem belőle, több mint amit megesznek, ezért a megöregedett leveleket a Gazdi bedobálja a baromfi udvarba. Nagyon szeretik a tyúkok, verekszenek érte.

Én nem szeretem, mert nem vagyok vegetáriánus, maradok a húsnál és a csontnál. De azért figyelek, hogy mi van körülöttem és megosszam a tapasztalataimat veletek.

050 Konyhakert

Mint már írtam, nagyon szép lett a konyhakert, a Gazdi nap mint nap dolgozik vele, hogy finomakat ehessenek.

Van itt karalábé, paradicsom, padlizsán, kelbimbó, mángold, cukkíni, zeller, kapor, vegeta, borsó, stb. egyelőre ami már kikelt, mert vetve van még bab és kolbásztök is, meg minden féle, amit csak később láthatunk, vagy a kiszedett borsó helyén lesz. Tulajdonképpen csak a paprikáért kell a Gazdinak a piacra mennie, mert azt már régebben is próbálta, de nagyon satnyára sikerült. Azt mondta, hogy ez a föld nem jó a paprikának.

049 Kapor?

Ez a sok ernyő-vírágzatú növény messziről úgy néz ki, mintha kapor volna, de nem az. Ez felmagzott pasztinák. A kertben kapor is van, csak még nem ilyen nagy. A szakavatott szemek azonnal észreveszik a leveléről, hogy melyik a kapor. Természetesen én az illatáról tudom megállapítani, hogy mi micsoda.

048 Cukkíni, spetnót

Mostanra már dús, zöld az egész kert. Hatalmas levelei vannak a cukkíninek, már virágzik is, sőt már szedett is a Gazdi belőle kis cukkíniket és bevitte rántani az ebédhez.

Sok a kapor, van már borsó, szépen nő a paradicsom és már virágzik is, szóval van mit csinálni a Gazdinak a kertben.

Szép nagy telep van az újzélandi spenótból. Ez a fajta nem olyan erős mint a megszokott rendes spenót és a pucolása is sokkal könnyebb, mert csak a leveleket kell leszedni a száráról és kész.

Nagyon vigyázok mindenre, nehogy belegázoljon valamibe a szomszéd macskája. Csak a kis rigókat engedem be a zöldbe, a galambokat elzavarom. Egész nap az ágyások között járőrözök. Persze azért nem feledkezem meg a dolgomról és a telek másik oldalát is szemmel tartom, nehogy be akarjon jönni valaki idegen, vagy postás. Úgyhogy van mit szaladgálnom egész nap, de hát ez a dolgom és én szeretem is csinálni.

Jó érzés amikor megdícsérnek, hogy "jó kis kutya" vagy "rendes Kutyígó vagy" vagy "ügyes vagy", meg "okos kutya". Szóval ilyesmit szokott mondani a Gazdi is és a felesége is. Tulajdonképpen többet dícsérnek, mint szidnak. De hát nem tehetek róla, néha elvesztem a fejem és olyasmit is csinálok, aminek nem örülnek.