063 Búcsúzom

Úgy gondoltam, hogy befejezem ezt a blogot, mivel mostanában nemigen történik velem semmi különös és nem akarom magam ismételni, aztán meg nem vagyok sem Angol véreb, sem Yorkshire terrier - azok folyton az időjárásról beszélnek.

Ha folytatnám a blogom írását én is csak az időjárásról tudnék tájékoztatni mindenkit - mint azt az utóbbi bejegyzések is tükrözik. Ezt elkerülendő: egy időre elbúcsúzom.

A Gazdi és a felesége sem jönnek ki a házból, csak ha nagyon muszáj (például nekem enni adni) és általában semmi mozgás sehol, csak az eső esik folyamatosan.

Azt megígérhetem, hogy ha valami nagyon érdekes dolog történik, akkor újból írni fogok.

Addig is köszönöm az eddigi figyelmet és minden kutyának, valamint a gazdáiknak jó egészséget és kellemes napokat kívánok:

Kutyigó

062 Jön az ősz

Jó régen írtam, de az időjárás miatt nem történt semmi - örülök, hogy túléltem. Ez már a globális felmelegedés előszele volt. Állítólag 64 éve nem volt ilyen hőség, mint szombaton és vasárnap. De

tegnap este megváltozott az időjárás. A rettenetes hőséget átváltotta egy normális hőmérséklet, de olyan vihar volt... dörgött, villámlott, szakadt az eső - minden bajom volt.

Ma is szakadt az eső reggel, de aztán kisütött a napocska. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen kellemes rohangálni a kertben ilyen időben!

Azt mondják, hogy ez már a vénasszonyok nyara, vagy kedvesebben az indián nyár. Nekem mindegy, én fiú vagyok és még fiatalnak számítok. Fő, hogy soká tartson.

A nagy hőségben majdnem minden elszáradt a kertben. A növények sem bírták. Virág az jóformán már nincs is. Olyan a telek fekvése, hogy napfelkeltétől napnyugtáig egyfolytában éri a nap. Normális időben ez előny, de ilyen hosszantartó hőségben nem.

Na, megyek - futkározom egy kicsit még vacsora előtt és felrázom a szomszéd barátom a közös kerítés melletti rohangálással. Biztosan benne van egy kis versenyfutásban.