Minden nap játszunk egy kicsit a Gazdimmal. Mint a mellékelt ábra is mutatja, ma én győztem. Elkaptam a derekát, bekaptam a karját - volt nagy sivalkodás, hogy óvatosan! óvatosan! - ez biztos azt jelenti, hogy ne harapjam meg, de nem vagyok hülye, sose' harapnám meg, csak játszom. Minden esetre jót hancúroztunk. Dobálni szokott fadarabokat, hogy hozzam vissza, de úgy csinálok mint aki nem érti. Engem nem fog ugráltatni, az biztos. Azért ha eldobja, utána szaladok - hagy örüljün - de ott mindjárt elkezdem rágni, nem viszem vissza.
A fának különben is jó íze van, főleg amikor frissen fűrészeli. Olyankor el is lopkodom a fűrészgép mellöl. Ezért nem haragszik a Gazdim, mert teljesen mindegy, hogy rágott, vagy rágatlan fát fog majd eltüzelni.
Már annyit nőttem, hogy felérem a kisablakot. Ezen köszönök be minden reggel és szólok, hogy jöhet a reggelim! Már azt is tudom, hogy hogy nyílik az ajtó. Ki is tudom nyitni, de felszereltek még valamit belül, ezért aztán hiába próbálom nyitogatni az ajtót, nem nyílik ki. Mindig tanulok valamit, így a Gazdinak folyton adok valami munkát, amivel megint helyreállítja az egyensúlyt. Mert szerinte itt annak kell lenni, amit ő akar. Én meg azt mondom, hogy itt az lesz, amit én akarok. Persze óvatosnak kell lennem, mert ha magamra haragítom, akkor nemcsak kiabál velem, de aznap nem kapom meg a vitaminrudamat sem és nincs símogatás, vagy játszás sem.
Valami fehér és hideg esett fentről. Nem rossz az íze. Azt mondták, hogy hónak hívják. Vizes lett tőle a bundám. Eleinte - amíg még új volt - belehemperegtem, de hamar elolvadt és sár maradt a helyén. Azt már nem szeretem, mert ha koszos lesz tőle a bundám, nem engedi a Gazdim, hogy felugráljak rá, a felesége meg sikongat, hogy ne! ne! Pedig én szeretek felugrálni rájuk, ha kijönnek az udvarra. Nem szeretem a telet. Pedig azt mondták, hogy máskor sokkal tovább van hó, meg jég, meg hideg, meg szél mint most. Nekem ez is sok. Jobban szeretem amikor süt a nap és meleg van. Akkor a kedvem is jobb.
Most oktatás folyik a Gazdim részéről. Elmagyarázza, hogy nem csak az ágyásokba nem szabad bemennem, de a slagot sem szabad húzgálni és megrágni, valamint az öntözőkannától is tartsam távol magam. Akkor mit lehet csinálni? Minden esetre megpróbálok jó képet vágni a dologhoz. Meg is lett az eredménye, megsimogatott és kaptam egy zöld vitaminrudat. A pirosat ugyan jobban szeretem, de ez is finom.
Próbálok játszani Tinával, de nem nagyon törődik velem, pedig próbálom felvidítani, de szerintem kis hülyének tart és úgy érzi, hogy csak bosszantom.
Tinát kaptam játszótársul Gazdiék barátaitól, mert náluk ikrek születtek és már nem tudtak volna Tinával is foglalkozni. Ezért átköltözött hozzánk. A gazdija egy kisfiú volt, az ikrek bátyja. Nagyon szerették egymást.
Tina egy uszkár és szerencsére nem velem alszik, hanem a Gazdiéknál bent az előszobában. Enni is ott kap és még jó, hogy nem engedik ki addig, amíg én be nem fejeztem a reggelimet vagy a vacsorámat. Tina sokkal idősebb nálam. Ja - és lány. Azt mondta, hogy már elmúlt 3 éves, de mégis pont akkora mint én. Mindíg kötözködik, nem akar játszani és folyton figyelmeztet, hogy ő az idősebb. De mondtam, hogy én voltam itt előbb.
Azért sajnálom néha, mert hiányzik neki a régi gazdija. Ha eljönnek látogatóba, Tina olyan boldog, ugrál, nevet és nem bír magával. Aztán amikor elmennek, nagyon szomorú lesz. Minden alkalommal teljesen kétségbe van esve, hogy nem viszik el magukkal.
Eljött látogatóba a Gazdi lánya. Ő szállított ide annak idején. Meg is lepődött, hogy már mekkora vagyok. Táncoltunk egy sort, de azért még nőnöm kell, hogy felérjek hozzá. Nem engedte, hogy megtépjem a szoknyáját, pedig olyan szépen fújta a szél, hogy kedvem lett volna utána kapni a fogammal.
......
Még kicsi vagyok. Próbálom elkapni a ruháját, de nem sikerül odáig felugranom.
