036. Hát buta vagyok én?

Azt mondta a Gazdi felesége, hogy "Buta kutya vagy!" Ezt nekem mondta. Azután meg is magyarázta, hogy azért, mert könnyen megtanultam, hogy a kertben rendesen közlekedem az utakon, itt a virágoskertben pedig símán átugrom a kis kerítést, átszaladok a virágok között és a kapu mellett visszaugrom az udvarra. Hiába szól rám, nem tanulom meg, hogy n e m s z a b a d ! Persze ő azt nem veszi figyelembe, hogy egy ráccsal elzárta a kapuhoz vezető utamat. Kénytelen voltam más utat keresni és ez csak a virágos kerten keresztül lehetséges. Sajnálom, de ha jön a postás, vagy a gyerekek biciklivel, nekem muszáj odarohanni, ugatni és elijeszteni őket, nehogy közelebb jöjjenek a területemhez. Így aztán vállalom, hogy buta vagyok. Hallottam, hogy egyszer a Gazdi azt mondta valakinek - aki panaszkodott, hogy milyen vadul ugatok - hogy "azért tartjuk és azért kapja a kaját, hogy vigyázzon a házra. Ez a munkája". Én pedig igazán megszolgálom a mindennapi betevő falatot. Különben is... miért nem jó, ha egy út vezet át a virágoskerten? Hiába, a nőkkel mindíg baj van - legyen az ember, vagy kutya, mindegy. Nem értik meg a magamfajta férfiakat. Ezt már más kutyák is mondták a környéken. (Na meg a múltkor a Gazdi is).

035. Kerti virágok

Egyik nap a Gazdi levágott 3 szál tulipánt és bevitte a házba. A feleségének kedveskedett vele, úgyhogy mindjárt vázába is került és az ablakpárkányra a világosra. Nagyon szépek, én is látom innen az udvarról.

Van még tulipán a kertben, ezért a Gazdi felesége is kijött egy metszőollóval és ő is levágott egy pár szálat, meg júdáspénzt, meg a kis fehér orgonafáról egy pár ágat és csinált csokrot az ebédlőbe.

Most abbahagyom a mesélést, mert eleredt az eső és feltámadt a szél, inkább behúzódom a házamba, mert ugyan vastag a bundám, de azért ha átnedvesedik elég büdös leszek és nem mehetek emberek közelébe. Már észrevettem, hogy azt szeretik, ha szép száraz, fényes a bundám és akkor lehet símogatni, túrkálni benne. Azt én is szeretem. Na de ehhez szép, napsütéses idő kell. Majd holnap.

034. Virágok a kertben

Ez a boglárka-cserje, de a Gazdiék csak sárga bokornak hívják. Olyan a virága mint a babarózsáé, csak sárgában. Sokáig virágzik, aztán beteríti a kertet az apró sárga szirmokkal.

Először csak egy águnk volt, de egy év alatt bokorrá nőtte ki magát, most meg már terjeszkedik. A Gazdi szedett ki belőle és a kertben máshova is ültetett, meg adott is a szomszédoknak. Azt mondták, úgy nő mint a bolondgomba.

Nem tudom milyen lehet az a bolondgomba. Még rendes gombát sem láttam, nemhogy bolondot. Mindegy. Fő, hogy a Gazdiék értik miről van szó. Majd megtudom, ha kell.

Aztán van a kertben egy csomó Júdáspénz. Ezt úgy hívják, hogy kétnyári növény. Egyik évben csak zöld, a másik évben ilyen lila virágokat hoz és amikor elhervad, akkor kis zöld pénzecskék lesznek a virágok helyén, aztán ha az is elszárad, akkor ezekről a pénz szerű levélkékről leszedik a két oldalát, ott vannak a magok is és marad egy ezüstös hártya középen, az a júdáspénz.

Nagyon szép a vázákban, szárazvirágként használják a cickafarkkal és a pampafű termésével együtt. Na, ebből nálunk sok van. Sok a magja és a Gazdi felesége általában a kertben bontja szét, így a szél elviszi mindenhová.

Az a kis tüskés ami a képen a júdáspénz mellett van, az valami vakondűző növény. Ilyenkor, amikor még kicsi, akkor nagyon aranyos, jól mutat, aztán megnő, magot termel és ronda lesz.

Ha véletlenül nekirohanok és eltöröm, akkor undorító fehér ragacsos lé folyik a bundámra, úgyhogy vigyáznom kell.

Ebből is sok van, mert ez is úgy terjed, mint a "bolond gomba". Na. Már én is tudom ezt a kifejezést használni.

033. Virágok

A Gazdi és a felesége vettek virágokat, átültették ccserépbe és kirakták a veranda mellvédjére. kertben is vannak virágok, de nem ilyenek, meg ott inkább minden féle bokor van, meg fák. Most tavasszal virágzik például a meggyfa, az nagyon szép. Volt aranyvessző, meg babarózsa, boglára cserje, valami rózsaszín virágú sövény, meg ilyesmi.

032. Ez is a környezetem

Ha az utcánkon tovább megyek, a 3. kereszt utcánál van egy park. Szép régi, öreg fák vannak benne, két út vezet át rajta átlósan, vannak padok, virágok, játszótér (hinta, homokozó) és egy szép erdélyi fafaragással készült oszlop. Délelőtt az ovodások szoktak játszani, délután az iskolások jönnek össze, labdáznak, beszélgetnek, este meg a nagyfiúk.

A park három oldalról lakóházakkal, telkekkel van szegélyezve, a 4. oldal egy szélesebb utca, a túloldalon van az iskola és a hozzá tartozó kert, szemben a napközi. Ott aztán van élet. Nem is baj, hogy nem arra lakunk, mert akkor biztosan bosszantanának a gyerekek és nem lenne egy perc nyugtom sem.

031. Környezetem

Ez a mi utcánk. Legalább is ezt látom a telkünkről. A kerítésen kívül itt mászkálnak az emberek és idegen kutyák, autók mennek-jönnek, bicikliznek az emberek, a gyerekek itt mennek az iskolába, hajnalban itt megy el a kenyeres kocsi, hetente kétszer erre jár a szódás, szoktak lovaskocsival is közlekedni, ja - és itt motorozik a postás is. Szóval van mit nézegetni és van mit megugatni. Különben nem ez a legforgalmasabb utca a faluban, nem messze van a 4-es út, hallom, hogy ott folyamatosan robognak az autók és a vonatok zakatolásának a hangja is onnan jön. Onnan tudom, hogy az országút, mert amikor kilógtam a Gazdival, egészen odáig elszaladtam, de mivel a Gazdim visszafordult én sem mentem át vele. Akkor láttam a vasuti töltést is. Közelről elég ilyesztő az a nagy zaj, de innen a kertből csak távoli duruzsolás. Tudom, hogy ott van és kész. Szóval az utcánk nem egy forgalmas, zajos utca, de azért nem is lehet csendes, elhagyatottnak nevezni. Mindig történik valami. Először is a postás minden nap jön, ha nem is hozzánk, de végigmotorozik az úton. Aztán a gyerekek: amikor az iskolába mennek reggel, szépen, csendben bandukolnak - szerintem még alszanak - de amikor kora délután hazafelé jönnek, akkor ugrálnak, kiabálnak, verekszenek, nagy zajt csapnak. A felnőttekkel is majdnem így van. Reggel, amikor dolgozni mennek, még szinte alszanak, délután már összeverődnek ketten-hárman és hangos tere-ferével mennek hazafelé. Akár honnan is nézzük, nem unatkozom. Jó itt lakni, sok érdekes dolgot látok és hallok.

030. Ölyv

Az előbb megírtam a kalandomat a sünnel, most azért idebiggyesztem az ölyvről készült képet, nehogy azt gondoljátok, hogy csak úgy mondom, vagy félrebeszélek.

Az ölyv nem az én területemen szállt le, hanem a baromfi udvarban a kiszáradt meggyfa ágára. Onnan figyelte a tyúkokat, meg a kakasokat, de nem volt szerencséje, mert kiscsirkék még nincsenek. Bár amennyien ezek a szárnyasok vannak, úgyis megvédték volna a kicsiket, mert akkora lármát csaptak, mintha tényleg az ő életükre tört volna. Pedig csak nézelődött.

Akkor is a nagy lármára ment ki a Gazdi felesége és azonnal felszaladt, hogy az ablakból lefényképezze ezt a szép, nagy madart.

Az előbb elfelejtettem megírni, hogy ki lettem oktatva sün ügyben, hogy ne nyúljak hozzá. Na nem azért, mert szúr, hanem azért, mert hasznos, ha a kertben van és megeszi a bogarakat, csigákat, meg gilisztákat. Bár úgy tudom, hogy a giliszta is hasznos. Na mindegy. A lényeg a lényeg: én ne bántsam.

029. Sün

Éjszaka találtam egy sündisznót.

-Hogy ez mit keres itt?

- És egyáltalán hogy jött be a kertbe?

Mondtam neki, hogy tünés innen, de a füle botját sem mozgatta, csak gyalogolt befelé az úton. Ennek fele se tréfa - gondoltam - és elkaptam a melső lábammal, ahogy a kiszökött tyúkokat szoktam. Hú, de fájdalmas volt! Hogy ez a kis gombóc hogy szúr! Akkor aztán kard-ki-kard, megvívunk egymással.

Micsoda dolog az, hogy az én kertembe jön be és még engem szúr meg.

Sajnos nem mentem vele sokra, mert összegömbölyödött és mindenhol szúrt. Én meg ugattam.

Ez fél 2-kor volt - onnan tudom, hogy a Gazdi kicsoszogott pizsamában és rámkiáltott, hogy mit zajongok itt éjjel fél kettőkor, a szomszédok nem tudnak aludni miattam.

Mutattam, hogy itt egy betolakodó, ettől védem a házat, a kertet, ez a dolgom. De ő elgörgette az útból a sünit, engem meg megkötött, hogy ne tudjak utána menni.

Egy darabig nem is volt baj, de aztán amikor már kicsit világosodott, a süni odajött egészen a közelembe, egy csigát kezdett enni és nem is gondolta, hogy esetleg elveszem tőle.

Persze nem vettem el, de jól megmondtam neki a magamét.

Erre kijött a Gazdi felesége, hogy mi ez a lárma hajnali 5-kor?

Meglátta a sünit, elgörgette a virágoskert kerítéséig és berohant a fényképezőgépért, hogy megörökítse. Nekem is a szemembe villogott, de akkor már nem volt kedvem produkálni magam, hagytam a sünt is a fenébe.

Később - mikor úgy látszik, már sikerült felvernem az egész családot - elengedtek, utánanéztem a süninek, de már nem találtam.

Jó kis kert ez. Nemrég egy ölyv repült be a baromfi udvarba - még jó, hogy azzal nem nekem kellett foglalkozni - most meg ez a sün, mi jön még?

028. Megint meglógtam

Gazdim Pestre akart menni vonattal, de amint kinyitotta a kaput kislisszoltam mellette az utcára és elszaladtam. Persze kiabált utánam, de nem figyeltem oda. Aztán ő is elindult és az első utcánál már szembe jött velem, úgyhogy megfordultam és még egy utcát szaladtam. De nemsokára azon a sarkon is találkoztunk. Akkor valami történt, mert nem ment tovább - ahogy számítottam - hanem megfordult és elindult hazafelé. Követtem, mert nem értettem, hogy miért nem megy tovább. Megérkeztünk és bement a kapun, így aztán én is igyekeztem, nehogy kint rekedjek. Nagyon dühös lehetett, mert odahívott a házamhoz és megkötött, egy óra múlva pedig megint elment és csak délután jött haza. Biztosan megsértődött, hogy nem fogadtam szót. Egész nap unatkoztam. Elmondhatta a feleségének, hogy mit csináltam, mert később ő is kijött és gyomlálni kezdett, de nem törődött velem, sőt mondta is, hogy "nem érdemled meg, hogy szabadon rohangálhass a kertben". Hát így jártam és már meg is bántam, hogy megint kiszöktem.

027. Meglógtam

Délben a Gazdim és a felesége illatos húslevest vitt Xéniának, mert beteg és szeretnék, ha mielőbb meggyógyulna. A kaja yénai tálban volt, az egy kosárban és a Gazdi kezében. Hosszú illat-csíkot húzott maga után, ahogy ment a kapu felé. Kinyitotta, kiment, a felesége pedig a kulcsot akarta kívülre tenni, amikor úgy gondoltam, hogy nem hagyom ezt a finomságot elmenni csak úgy - és félrelökve mindenkit, kiugrottam az utcára. Nagy volt a sivalkodás: "Kutyigó! - Kutyigó! - gyere vissza!" - mind a ketten kiabáltak, de valahogy odakint már nem érdekelt a húsleves illata sem, vonzott a beláthatatlan tér és én csak futottam, futottam és nem fogadtam szót. Végigmentem az első kereszteződésig, aztán tovább, beszagoltam egy kertbe, de semmi érdekes. Még hallottam a kiabálást, hogy hívnak, de egyre távolabbról. Tovább futottam, a másik kereszteződésnél befordultam. Erre még nem is jártam. Ismeretlen házak, ugyan azok az illatok minden felé, ugyan azok a virágok a kertekben, a kerítések mögött más kutyák ugatnak, de ez engem nem érdekel. Egyszer csak rám dudált egy autó. A frászt hozta rám, mert nem számítottam rá, éppen egy fatörzset szagolgattam. - Mit is keresek itt? - Miért nem jó nekem az a hatalmas kert, ahol egész nap biztonságban szaladgálhatok és minden fűszálat ismerek? - Mit fog szólni a Gazdi, ha hazamegyek? Gondoltam - nem is megyek tovább, inkább visszafordulok a biztonságba. Futás haza! Megérkeztem, de a Gazdiék már nem voltak ott a kapuban. Két lábra álltam és szóltam, hogy itthon vagyok, megérkeztem, engedjenek be! De nem jött ki senki. Biztosan elmentek. Elindultam szag után, de egészen másfelé vezettek és aztán teljesen elhalványodtak, összekeveredtek más szagokkal. Nem mertem tovább menni, hátha közben hazaérnek és beengednek. Visszafordultam és futottam haza. Most sem engedett be senki, úgyhogy kezdtem megijedni, mi lesz, ha nem mehetek be többet soha? Azért biztos ami biztos, lefeküdtem a kapuba és vártam. Úgy éreztem, egy örökkévalóság óta várok, amikor egyszer csak megláttam, hogy a Gazdi és a felesége befordul a sarkon és jönnek haza. Odaértek a kapuhoz, de nem szóltak hozzám egy szót sem. - Se szidás? - Se köszönés? - Mi lesz ebből? Amint kinyitották a kaput, azonnal - mindenki előtt - bevágódtam, mint egy féltégla és elszaladtam a házamhoz. Lefeküdtem és vártam, hogy mit szólnak. Nem szóltak semmit. Este megkaptam a vacsorám - ahogy máskor is, de akkor sem volt semmi letolás, hogy ellógtam. Ez így azért nem jó, mert most lelkiismeret furdalásom van, hogy megijesztettem őket azzal, hogy elszaladtam és nem fogadtam szót. Ígérem, hogy többet nem lépek le, de attól félek, hogy hamar elfelejtem ezt az ijesztő kis kalandomat és megint kihasználom a lehetőséget. Most minden esetre egy darabig kussolok.

026. Oltás

Ma kötelező oltás volt a faluban. Rengeteg kutyát vittek az Önkormányzat elé, tele volt az utca egész nap. Mi is elindultunk, de nem jutottunk el csak a sarokig, mert a Gazdi nem bírta velem az iramot. Évente csak egyszer megyek ki az utcára, amikor az oltást kapom, úgyhogy most is nagy izgalommal vártam a kirándulást. Mint később átgondoltam, azért nem mentünk el, mert nem vettem figyelembe, hogy én sokkal erősebb vagyok mint a Gazdi és amikor én nekiiramodtam, nem bírt megtartani, csak nagy nehézségek árán. Ezért aztán visszafordultunk és nagy bánatomra nem mentünk sehova. Azért nem úsztam meg az oltást, mert a doki házhoz jött, megkötöttek, lefogtak - nehogy megkóstoljam - és belémdöfték a tűt. Mekkora cirkusz, aztán nem is éreztem semmit. Tulajdonképpen ez az oltás azért van, hogy ha bárkit megharapok, annak ne legyen semmi baja a harapáson kívül. Jó, mi? Persze nem tudják, hogy én nem harapnék meg senkit sem, én csak játszani szeretek, na meg nincs is alkalmam, egyrészt mert nem hagyom el az udvart, másrészt pedig ha jön valaki, engem megkötnek és ha nem jön a házamhoz 2-3 méternél közelebb, akkor még csak rá sem tudok ugrani. Persze azért ugatok rendesen, bírom amikor berezelnek tőlem. Mint a postás!

025. Hallgatóztam

Most hallottam, hogy a Gazdim felesége milyen születésnapi pps-t küldött a barátnőjének: "Lehet, hogy öregszel... Az idei egyetemi és főiskolás "gólyák" közül sokan 1988-ban születtek... Ekkor Te már tudtál osztani, szorozni, sőt egyenleteket megoldani... Nekik nem mond semmit a Reagen-korszak, és nem is hallottak az ellene elkövetett merényletről, gyerekek voltak az Öböl-háború idején. A pápa - emlékezetük szerint - mindig is II. János Pál volt. Soha nem énekelték, hogy we are the world, we are the children, és amikor García Márquez megkapta az irodalmi Nobel-díjat, még olvasni sem tudtak. Hatévesek voltak, amikor széthullott a Szovjetunió. Nem emlékeznek a hidegháborúra és csak egy Németországot ismernek - akkor is, ha az iskolában megpróbálják nekik elmagyarázni, hogy valaha kettő volt. Túl fiatalok ahhoz, hogy emlékezzenek a Challenger katasztrófájára. Számukra mindig létezett az AIDS.A CD egyéves koruk óta kapható. Nem volt soha hagyományos lemezjátszójuk, nem játszottak soha fakockákkal. Sokan azt sem tudják, hogy milyenek voltak régen a tévékészülékek, sőt, sokan közülük nem is láttak soha fekete-fehér tévét, a hétfői adásszünetet is csak hallomásból ismerik. Nem tudják elképzelni, hogy milyen lehetett a világ távkapcsoló nélkül... Öt évvel azután születtek, hogy a Sony piacra dobta a walkmant. Nekik magától értetődő, hogy a görkorcsolyának egy sorban vannak a görgői. És akkor még nem beszéltünk róla, hogy milyen természetesnek veszik a mobiltelefont, vagy a számítógépet. Lehet, hogy sohasem látták a Futrinka utcát, vagy a Magyar Népmeséket. Nem olvasták a Pöttyös Pannát.Számukra Michael Jackson mindig fehér volt, és nem értik, hogy táncolhatott valaha John Travolta. Nem ismerik a Starsky és Hutchot, azt hiszik, hogy a Charlie angyalai a tavalyi évad újdonsága. És itt még sorolhatnám a szabad szombatot, az iskolatejet, a reklámmentes filmeket és összesen két csatornát, vagy az építőtáborokat, az őszi szüretet. Gondolj bele, hogy ezek az emberek már egyetemre járnak! Ők a mai fiatalok.Íme néhány bizonyíték, hogy öregszel: 1. érted a fenti szöveget és mosolyogsz rajta. 2. férfi vagy és már nincs lelkiismeret-furdalásod, ha nemet mondasz egy nőnek. 3. nő vagy és végre igent tudsz mondani egy férfinak, és még lelkiismeret-furdalásod sincs. 4. ha elmész egy strandra, el tudsz tölteni egy napot úgy, hogy nem mész bele a vízbe. 5. és miután elolvastad ezt a levelet, úgy döntesz, hogy elküldöd pár barátodnak, mert érteni fogják..." A Gazdi azt mondt, hogy meg fog sértődni, de a felesége megnyugtatta, hogy a barátnője normális, ilyesmin nem sértődhet meg, mert mind igaz, hiszen ő is végigélte. Aztán meg ha valaki elmúlt 60, akkor már nemigen tagadhatja le, hogy ezekről nem tud. Úgyhogy elment az e-mail.

024. Bolond Április

Hallottam, hogy ezt a hónapot bolond áprilisnak hívják, sőt a hónap első napja a bolondok napja és ilyenkor az emberek megtréfálják egymást. Nálunk nem történt semmi. Igaz, hogy mostanában két nap hideg van, két nap meleg, a tavaszi virágok már virítanak a kertben, sőt az újhagyma is kidugott a földből egy kis zöld száracskát. A gazdi nagyon örül neki. Igaz, sokat dolgozott a földdel, ásta, gereblyézte, ültetett bele magokat, aztán naponta nézegeti, hogy történt-e valami és amikor kibújt az első zöld, madarat lehetett fogatni vele, úgy örült. Azóta meg azon izgul, hogy le ne fagyjon, vagy ki ne csípkedjék a galambok. Na ebben én tudok segíteni, mert ha megjelenik egy galamb, azonnal elzavarom. A kis fekete madarakat nem bántom, mert azok feketerigók és hasznos madarak. Na meg szépen is énekelnek.