029. Sün

Éjszaka találtam egy sündisznót.

-Hogy ez mit keres itt?

- És egyáltalán hogy jött be a kertbe?

Mondtam neki, hogy tünés innen, de a füle botját sem mozgatta, csak gyalogolt befelé az úton. Ennek fele se tréfa - gondoltam - és elkaptam a melső lábammal, ahogy a kiszökött tyúkokat szoktam. Hú, de fájdalmas volt! Hogy ez a kis gombóc hogy szúr! Akkor aztán kard-ki-kard, megvívunk egymással.

Micsoda dolog az, hogy az én kertembe jön be és még engem szúr meg.

Sajnos nem mentem vele sokra, mert összegömbölyödött és mindenhol szúrt. Én meg ugattam.

Ez fél 2-kor volt - onnan tudom, hogy a Gazdi kicsoszogott pizsamában és rámkiáltott, hogy mit zajongok itt éjjel fél kettőkor, a szomszédok nem tudnak aludni miattam.

Mutattam, hogy itt egy betolakodó, ettől védem a házat, a kertet, ez a dolgom. De ő elgörgette az útból a sünit, engem meg megkötött, hogy ne tudjak utána menni.

Egy darabig nem is volt baj, de aztán amikor már kicsit világosodott, a süni odajött egészen a közelembe, egy csigát kezdett enni és nem is gondolta, hogy esetleg elveszem tőle.

Persze nem vettem el, de jól megmondtam neki a magamét.

Erre kijött a Gazdi felesége, hogy mi ez a lárma hajnali 5-kor?

Meglátta a sünit, elgörgette a virágoskert kerítéséig és berohant a fényképezőgépért, hogy megörökítse. Nekem is a szemembe villogott, de akkor már nem volt kedvem produkálni magam, hagytam a sünt is a fenébe.

Később - mikor úgy látszik, már sikerült felvernem az egész családot - elengedtek, utánanéztem a süninek, de már nem találtam.

Jó kis kert ez. Nemrég egy ölyv repült be a baromfi udvarba - még jó, hogy azzal nem nekem kellett foglalkozni - most meg ez a sün, mi jön még?