Az előbb megírtam a kalandomat a sünnel, most azért idebiggyesztem az ölyvről készült képet, nehogy azt gondoljátok, hogy csak úgy mondom, vagy félrebeszélek. Az ölyv nem az én területemen szállt le, hanem a baromfi udvarban a kiszáradt meggyfa ágára. Onnan figyelte a tyúkokat, meg a kakasokat, de nem volt szerencséje, mert kiscsirkék még nincsenek. Bár amennyien ezek a szárnyasok vannak, úgyis megvédték volna a kicsiket, mert akkora lármát csaptak, mintha tényleg az ő életükre tört volna. Pedig csak nézelődött.
Akkor is a nagy lármára ment ki a Gazdi felesége és azonnal felszaladt, hogy az ablakból lefényképezze ezt a szép, nagy madart.
Az előbb elfelejtettem megírni, hogy ki lettem oktatva sün ügyben, hogy ne nyúljak hozzá. Na nem azért, mert szúr, hanem azért, mert hasznos, ha a kertben van és megeszi a bogarakat, csigákat, meg gilisztákat. Bár úgy tudom, hogy a giliszta is hasznos. Na mindegy. A lényeg a lényeg: én ne bántsam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése