031. Környezetem

Ez a mi utcánk. Legalább is ezt látom a telkünkről. A kerítésen kívül itt mászkálnak az emberek és idegen kutyák, autók mennek-jönnek, bicikliznek az emberek, a gyerekek itt mennek az iskolába, hajnalban itt megy el a kenyeres kocsi, hetente kétszer erre jár a szódás, szoktak lovaskocsival is közlekedni, ja - és itt motorozik a postás is. Szóval van mit nézegetni és van mit megugatni. Különben nem ez a legforgalmasabb utca a faluban, nem messze van a 4-es út, hallom, hogy ott folyamatosan robognak az autók és a vonatok zakatolásának a hangja is onnan jön. Onnan tudom, hogy az országút, mert amikor kilógtam a Gazdival, egészen odáig elszaladtam, de mivel a Gazdim visszafordult én sem mentem át vele. Akkor láttam a vasuti töltést is. Közelről elég ilyesztő az a nagy zaj, de innen a kertből csak távoli duruzsolás. Tudom, hogy ott van és kész. Szóval az utcánk nem egy forgalmas, zajos utca, de azért nem is lehet csendes, elhagyatottnak nevezni. Mindig történik valami. Először is a postás minden nap jön, ha nem is hozzánk, de végigmotorozik az úton. Aztán a gyerekek: amikor az iskolába mennek reggel, szépen, csendben bandukolnak - szerintem még alszanak - de amikor kora délután hazafelé jönnek, akkor ugrálnak, kiabálnak, verekszenek, nagy zajt csapnak. A felnőttekkel is majdnem így van. Reggel, amikor dolgozni mennek, még szinte alszanak, délután már összeverődnek ketten-hárman és hangos tere-ferével mennek hazafelé. Akár honnan is nézzük, nem unatkozom. Jó itt lakni, sok érdekes dolgot látok és hallok.