036. Hát buta vagyok én?

Azt mondta a Gazdi felesége, hogy "Buta kutya vagy!" Ezt nekem mondta. Azután meg is magyarázta, hogy azért, mert könnyen megtanultam, hogy a kertben rendesen közlekedem az utakon, itt a virágoskertben pedig símán átugrom a kis kerítést, átszaladok a virágok között és a kapu mellett visszaugrom az udvarra. Hiába szól rám, nem tanulom meg, hogy n e m s z a b a d ! Persze ő azt nem veszi figyelembe, hogy egy ráccsal elzárta a kapuhoz vezető utamat. Kénytelen voltam más utat keresni és ez csak a virágos kerten keresztül lehetséges. Sajnálom, de ha jön a postás, vagy a gyerekek biciklivel, nekem muszáj odarohanni, ugatni és elijeszteni őket, nehogy közelebb jöjjenek a területemhez. Így aztán vállalom, hogy buta vagyok. Hallottam, hogy egyszer a Gazdi azt mondta valakinek - aki panaszkodott, hogy milyen vadul ugatok - hogy "azért tartjuk és azért kapja a kaját, hogy vigyázzon a házra. Ez a munkája". Én pedig igazán megszolgálom a mindennapi betevő falatot. Különben is... miért nem jó, ha egy út vezet át a virágoskerten? Hiába, a nőkkel mindíg baj van - legyen az ember, vagy kutya, mindegy. Nem értik meg a magamfajta férfiakat. Ezt már más kutyák is mondták a környéken. (Na meg a múltkor a Gazdi is).