Megint eltelt egy év, most már egész komolyan tudunk beszélgetni a Gazdimmal. Majdnem mindent megért, amit mondok neki és ő is meg van elégedve az én tudásommal. Szerencsém van, jóban vagyunk. Nem vagyok megkötve, mint a szomszéd barátom, nem vagyok egy ketrecbe bezárva mint a másik szomszéd kutyái, enyém az egész kert, udvar, a kerítések teljes hossza. Nagyon jó dolgom van. Igyekszem is őrízni a házat, mindenben segítek a Gazdimnak. Ugyan az utcára nem mehetek ki, mint más kutyák, de azon kívül, hogy kíváncsi vagyok, hogy mi van odakint, nem okoz problémát. Ez legyen a legnagyobb bajom.
Nem is mondtam, hogy nemrég volt egy műtétem. Állítólag ez után a műtét után nem leszek olyan vad és olyan kíváncsi mint eddig. Nem tudom, majd meglátjuk. Egyelőre nem veszek észre magamon semmi változást. Jött egy doki és adott egy olyan injekciót, mint amit minden évben kapok, de ettől elaludtam. Mikor felébredtem, már nem volt ott. Ennyi. Semmi különös. Kicsit bágyadt voltam. Viszont a Gazdim is és a felesége is percenként kirohangáltak hozzám és simogattak, gügyögtek nekem, mintha mit tudom én mi történt volna. Azt mondták: "kis töketlen" - hogy mit akartak ezzel mondani?...Én meg csak hagytam, nem volt kedvem játszani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése