Már annyit nőttem, hogy felérem a kisablakot. Ezen köszönök be minden reggel és szólok, hogy jöhet a reggelim! Már azt is tudom, hogy hogy nyílik az ajtó. Ki is tudom nyitni, de felszereltek még valamit belül, ezért aztán hiába próbálom nyitogatni az ajtót, nem nyílik ki. Mindig tanulok valamit, így a Gazdinak folyton adok valami munkát, amivel megint helyreállítja az egyensúlyt. Mert szerinte itt annak kell lenni, amit ő akar. Én meg azt mondom, hogy itt az lesz, amit én akarok. Persze óvatosnak kell lennem, mert ha magamra haragítom, akkor nemcsak kiabál velem, de aznap nem kapom meg a vitaminrudamat sem és nincs símogatás, vagy játszás sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése