EZ A BLOG AZ ENYÉM ÉS RÓLAM SZÓL.
AMIT ITT OLVASHATTOK, AZT ÉN DIKTÁLOM A GAZDI FELESÉGÉNEK.
A FÉNYKÉPEKET IS Ő KÉSZÍTETTE RÓLAM ÉS A KÖRNYEZETÉRŐL.
MINDEN OLVASÓMNAK JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNOK
ÉS ITT-OTT OKULÁST A TÖRTÉNETEIMBŐL.
KÍVÁNOM, HOGY...
- LEGYEN AKI SZERET BENNETEKET ÉS
- LEGYEN VALAKI, AKIT TI SZERETTEK.
- LEGYEN BARÁTSÁGOS ÉS BÉKÉS OTTHONOTOK ÉS
- NE ÁRNYÉKOLJA BE BOLDOGSÁGOTOKAT AZ ANYAGIAK HIÁNYA SEM.
- SENKIT NE KÍNOZZON BETEGSÉG, BÁNAT, SZOMORÚSÁG.
- KÍVÁNOK MINDENKINEK MINDEN OLYAN JÓT ÉS SZÉPET,
AMIT MAGAMNAK IS KÍVÁNNÉK...
*
Anyukám arany retriever, apukám német juhász vagy rotweiler fajtájú.
2004. március 25-én születtem. Rajtam kívül született még 2 fiú és 4 lány testvérem. Nagycsaládosként a szüleim igyekeztek jó körülményeket teremteni gyermekeiknek, ezért május 20-án elhelyzetek egy idős házaspárnál vidékre, egy kertes házba. A zsúfolt dobozból egy hatalmas kert lett az otthonom egy kis házzal. Úgy éreztem, enyém a világ.
A gazdim és a felesége nagyon szeretnek, én is szeretem őket. Reggel mindig udvariasan köszönnek, megsimogatnak. A gazdimtól magkapom a reggelimet és kicsit játszik is velem. Ha a kertben dolgozik, megengedi, hogy nézzem amit csinál. Szépen kialakította az utakat és az ágyásokat. Nekem csak az úton szabad szaladgálni, az ágyásokba nem szabad bemennem. Eleinte - amikor még kicsi voltam és nem értettem, hogy mit akar mondani - sokat kiabált velem, de aztán megtanultam, hogy a "nem szabad" azt jelenti, hogy én oda nem mehetek, vagy én azt nem csinálom. Nem sok van ilyen, úgyhogy hamar megtanultam. Nem szerette azt sem, amikor tankcsapdákat ástam az udvaron, nem értem, hiszen az olyan jó volt. Most már nem ások, csak ha nagyon meleg van, de azt is csak az én területemen a házam körül.
A területünk be van kerítve és a kerítés egyik oldalán utca van, ahol idegen kutyák mászkálnak, meg biciklivel rohangálnak emberek, vagy motorral jön a postás - hát ezeket utálom. A másik oldalon egy kisfiú és egy kislány szokott játszani, őket szeretem, mert aranyosak és szoktak nekem finomságokat adni. Aztán van még egy idős házaspár szomszéd, tőlük mindíg kapok csontot. Velük is jól megvagyok. Van egy barátom a harmadik szomszédban, de ő sokszor meg van kötve. Ha használhatja az egész kertet, akkor jókat szoktunk rohangálni a kerítés két oldalán.
A gazdimmal és a feleségével is szoktunk beszélgetni. Mindig megmondom, hogy ki csöngetett, úgyhogy mielőtt kimennek kaput nyitni, már tudják, hogy ki jött. Főleg a gazdim érti amit mondok, ő ugyan úgy megtanulta az én nyelvem, mint én az övét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése