Halihó!
Nem tüntem el, csak az elmúlt hónap részben hűvös és viharos, részben forró és száraz volt. Nem volt kedvem megmozdulni sem, nemhogy írni. Arról már nem is beszélve, hogy nem történt semmi. Amikor vihar volt, vagy hőség, akkor bemehettem az előszobába. Első esetben a félelem hajtott, a hőségben pedig jól esett a hideg - vagy majdnem hideg - kő. Szerencsére mindkét előszoba, az étkezőkonyha, de még a kisszoba is köves, így ha változtattam a helyem, mindig hideg kőre fekhettem. Erről jut eszembe az a régi vicces nyelvtani kérdés, hogy "mi nem mindegy? Nedves kőre, vagy kedves nőre feküdni."
A növények sem nagyon bírják ezt a hőséget, a rózsák reggel bimbóznak, délutánra már elnyíltak. Mások meg elszáradnak. Hajnalban, vagy este - sötétedés előtt - ugyan meg vannak locsolva, de az édes kevés. A föld azonnal beissza. Egyedül a nagylevelűek tudnak vigyázni a termésükre. Persze a másik véglet az elmúlt héten, amikor eső eső után, majdhogynem folyamatosan ömlött, villámlott, dörgött és csak úgy hömpölygött a víz az udvaron. Szerencsére nálunk nem volt jégeső és a füves talaj is aránylag hamar elvezette a sok vizet.
Tegnap óta ismét hőség van, úgyhogy most is abbahagyom és megyek lihegni a trombitafolyondár alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése