040. Mit hallottam?

A Gazdi és a felesége beszélgettek, hogy hogyan kell 3D képeket készíteni számítógéppel. Engem is lefényképeztek (kétszer is), hogy rólam is csinálnak egy 3 dimenziós képet.

Csak az a baj, hogy csak az látja, akinek olyan szemüvege van, aminek a bal szemén piros, a jobb szemén zöld a celofán, vagy az üveg. Van egy egyszerű program, amivel olyan könnyű elkészíteni az ilyen képeket, mint a panoráma képeket a fényképezőgép programjával.

http://www.stereoeye.jp/software/index_e.html

Kár, hogy én nem láthatom magamat.

A Gazdi is le lett fényképezve, sőt a felesége csinált egy csomó képet a virágokról, meg mindenről. Most nagyon fel van villanyozva, hogy sikerült neki és egyelőre rengeteg képet csinál. Ahelyett, hogy kihasználná, hogy most jó idő van és kint kapirgálna a kertben. Később aztán nagyon meleg lesz és akkor már egyáltalán nem fog kijönni.

A Gazdi viszont folyton itt van, ma is lenyírta a füvet, amint megszáradt a tegnapi esőtől. Úgy kellett dél felé berángatni, hogy az erős napsütésben ne maradjon kint, majd délután 4 óra felé újra kijöhet. Meg is látszik a kerten, hogy sokat foglalkozik vele, szépen nőnek az elültetett dolgok: borsó, hagyma, eper, paradicsom, padlizsán, pasztinák, stb.

039. Gyáva kutya

Beismerem, gyáva kutya vagyok. Tegnap délután nagy vihar volt, dörgött, villámlott, úgyhogy megint rohamléptekben szaladtam a bejárati ajtóhoz, hogy engedjenek be. Be is mehettem, a szokott helyre - a lépcsők elé - lefeküdtem és vártam, hogy elmúljon a vihar.

Bár mondta a Gazdi felesége, hogy nem kell félni a dörgéstől, inkább a villámlástól, de hiába, ezt még százszor elmondhatja, én akkor is a dörgéstől félek.

Este 9-kor vége volt a kinti káosznak, így kimentem, körülnéztem, semmi változás a kertben, udvaron, hacsak az nem, hogy minden csupa víz lett.

Már szépen aludtam, amikor egy csattanás felébresztett. Először azt hittem álmodom, de nem, megint és megint, csak úgy csapkodott a villám és dörgött az ég. Még jobban megijedtem mint máskor, mert már jócskán benne voltunk az éjszakában és féltem, hogy nem tudok bemenni. Kapartam az ajtót és ugattam is, hogy felébredjenek - és láss csodát, a Gazdi felesége kibotorkált nagy álmosan, hogy "mi van Kutyigó? már megint be akarsz jönni? - de azért beengedett, aztán visszament aludni, de előtte még rám szólt, hogy "azért, mert nem vagyok itt, nem jöhetsz be a szobába - érted?" Nem is mertem beljebb menni, mert képes és észreveszi, aztán mehetek ki a viharba. Nem tudom, hogy meddig tartott, mert elaludtam, a Gazdi ébresztett fel hajnalban - már világosodott - hogy most már kint tágasabb.

Ronda egy éjszaka volt - lehet, hogy átaluszom az egész napot. Ha hagynak.

038. Házimunka

Hova jutottunk!

Ki gondolta volna!

...hogy a Gazdi felesége megkér, hogy segítsek neki mosogatni.

Az úgy volt, hogy az ebédjük egy kicsit odaégett és így a nagy serpenyő alján maradt szaftot nem az én edényembe kotorta át, hanem ideadta, hogy segítsek elmosogatni.

Ilyet még a világ nem látott, pedig én már 3 éve szaladgálok benne!

Ja, még azt mondta, hogy vigyázzak, nehogy összekarcoljam a szép edényét és lehetőleg ne vigyem sehova, itt mosogassam el a hátsó ajtó előtt.

Neki is álltam, mert nagyon jó szaga volt - gondoltam, hagy örüljön, segítek neki, nem bánom. Hát tényleg nem bántam meg, mert nagyon finom volt minden. Még húsdarabok is voltak benne. Szép fényesre nyaltam a lábasát, ő pedig megsímogatta a fejem és azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok és köszöni szépen. Hát így jártam.

Most már nem csak házörző vagyok, de konyhalány is, illetve konyhafiú. Vagy olyan nincs? Akkor mosogató fiú.

037. Megkötözve

Ma jött a tápos délelőtt és hozott a tyúkoknak 2 zsák kaját, nekem pedig csirkelábakat meg -farhátat. Persze amikor dudált az autója, hogy megérkezett, engem azonnal megkötöttek. Ő ugyan mondta, hogy "ha nem harap, nem muszáj", de a Gazdi azt mondta, hogy nagyon szertelen vagyok és ráugrálnék, na meg kiszöknék a kapun. Így aztán rámkapcsolta a láncot és még le is rövidítette, hogy elférjen mellettem a tápos. Pedig milyen finomakat hozott. Az már biztos, hogy ha nem köt meg, vagy hosszabb a láncom és elérem, kikaptam volna a húsos zacskót a kezéből.

A cuccokat elrakták, aztán a Gazdival együtt elmentek.

Szóltam a Gazdi feleségének, hogy engedjen el, de azt mondta, hogy hazafelé a Gazdi palántákat hoz a kis kocsival és probléma lennék, ha ott ugrálnék, míg bejön a kapun. Így összesen több mint fél órát meg voltam kötve.

Amikor a Gazdi hazajött a palántákkal, mindjárt elengedett, úgyhogy kifutkároztam magam, behoztam az elmult kis időt is. Majdnem nekimentem a kocsinak, amin a palánták voltak. Még jó, hogy az utolsó pillanatban lefékeztem, mert lett volna hadd-el-hadd, az biztos!

Finom idő van, melegen süt a nap, egy kicsit fúj a szél, de az pont jó. A gazdi felesége reggel locsolt, azt nem szeretem - bár tudom, hogy kell a növényeknek és engem nem locsol le - de azért jó messzire megyek ilyenkor a vízsugártól.