047 Újabb virágok

Újabb virágok, pontosabban rózsák kerültek be a lakásba, különböző vázákba. Idekint olyan meleg van, hogy ami reggel még bimbó volt, az estére teljesen nyitva van. Ezért a Gazdi felesége levágott egy csomót és bent, a hűvös lakásban gyönyörködnek bennük. Állítólag isteni illata van. Nekem ugyan jó a szaglásom, de nem tudom, hogy mi ebben az "isteni illat". Egy jó cupákos csont! Annak van illata! De egy virágnak? Közömbös számomra.

Meg kell, hogy írjam, nagyon meleg volt tegnap és tegnap előtt. Ahogy mondani szokták: "kutya meleg van". Nem beszélve arról, hogy télre készült bundám van és ilyen melegben igencsak kényelmetlen. De hát mit lehet tenni? Megpróbálok árnyékba feküdni, ások egy mélyedést, ott hidegebb a föld és belefekszem, sőt a Gazdi is és a felesége is meg szokta nekem locsolni hideg vízzel és úgy fekszem bele, de nem sokat használ.

Azért nem foghatják rám, hogy lusta kutya vagyok, mert meleg ide, forróság oda, ha jön a postás, vagy a gyerekek az iskolából, akkor bizony végigrohanok az udvaron és nekirontok bátran a kerítésnek és jól megugatom őket. Amikor tovább mennek, visszacammogok a helyemre és kipihenem ezt a kis fáradtságot.

046. Fecskefarok

Mint már írtam is - mondta nekem a Gazdi felesége, hogy nagyon nehéz a fecskéket lefényképezni, mert amint megmozdul a függöny, már kiröpülnek. Most azért sikerült egy ici-pici részét lekapni, mert befelé volt fordulva és - mint látszik is a képen - a farka lógott ki a fészekből. Már a gép kattanására megfordult és kirepült. No hiszen, nagyon meg kell nézni ezt a képet, hogy az ember észrevegye azt a két kis farok-véget.

Engem könnyebb fényképezni, bár - mint tudjátok - nem szeretem, ha fényképeznek. Nem is tudom miért, hiszen nappal nem villog a vaku a szemembe, csak ha már sötétedik, de valahogy mégsem szeretem. Azt mondja a Gazdi felesége, hogy sztár-allűrjeim vannak, néha hagyom, néha nem, attól függ, hogy milyen a kedvem. Tudja is ő? - hiszen én sem tudom.

045. Ismét fényképezünk

A Gazdi feleségére megint rájött a fényképezés. Igaz, szépen süt a nap és a rózsabokor tele van virággal.

Csak az a baj, hogy ilyenkor engem is le akar kapni - én meg nem szeretem. Azért néha sikerül neki. Most is, kattintgatott - én oda se néztem - aztán egyszer csak benne lettem a képben.

Később megengedtem, hogy még egyszer levegyen, legalább lesz mit feltennem ide a blogomba, hogy lássátok, most éppen hogy nézek ki.

Sikerült lefényképeznie egy fekete rigót is, bár szaladgálnia kellett a kertben, mert hárman is vannak, de mindig odébb repültek, amikor meglátták, hogy közeledik feléjük.

Szerintem ők sem szeretik, ha fényképezik őket. Én szóltam is, de akkor meg rám fogta, hogy én zavartam el őket. Már megszokhattam volna, hogy ilyenkor én vagyok a hibás. Ki más? Ilyenek a nők. Na mindegy! Fő, hogy végül sikerült lekapnia az egyiket - és minden meg lett bocsátva, meg is lettem símogatva és ahogy mondani szokták az emberek: madarat lehetett volna fogatni vele.

(ha-ha-ha; nevetnem kell. Csak úgy magunk között csendben megjegyzem: hiszen még lefényképezni is alig tudta, nemhogy megfogni)

044. Fecskefészek

Van fecskefészkünk is, sőt még kis fecske fiókák is vannak benne, de nem lehet őket lefényképezni, mert egyrészt nem dugják ki a fejüket, másrészt a szüleik olyan pánikszerűen röpködnek a fészek körül és hangosan csivitelnek ha csak megmozdul a függöny az ablak mögött. Így aztán elképzelhetetlen, hogy nyitott ablakból le lehessen őket fényképezni. Mondta a Gazdi felesége, hogy meg fogja őket lesni óvatosan. Sokáig figyelte a fészket a függöny mögül, akkor látta, hogy megérkezik a fecskemama, vagy a fecskepapa és bebújik a fészekbe, megetetni a gyerekeket. Később - ha már a kis fecskék jobban megnőnek, akkor már kilátszik majd a fejük és a tátott csőrük, akkor talán le tudja fényképezni őket. Szerencséjük van, hogy nagyon hasznos madarak, mert össze-vissza kakálják a fészek környékét, az ablakdeszkát, az ablakot és a párkányt. De mivel a feketerigókkal karöltve igyekeznek pusztítani a fák és bokrok kártevőit, ezért a Gazdiék eltűrik, hogy vécének használják az ablakuk egy részét és a párkányt, sőt tesznek ki nekik vizet a párkányra és időnként takarítanak is utánuk.