063 Búcsúzom

Úgy gondoltam, hogy befejezem ezt a blogot, mivel mostanában nemigen történik velem semmi különös és nem akarom magam ismételni, aztán meg nem vagyok sem Angol véreb, sem Yorkshire terrier - azok folyton az időjárásról beszélnek.

Ha folytatnám a blogom írását én is csak az időjárásról tudnék tájékoztatni mindenkit - mint azt az utóbbi bejegyzések is tükrözik. Ezt elkerülendő: egy időre elbúcsúzom.

A Gazdi és a felesége sem jönnek ki a házból, csak ha nagyon muszáj (például nekem enni adni) és általában semmi mozgás sehol, csak az eső esik folyamatosan.

Azt megígérhetem, hogy ha valami nagyon érdekes dolog történik, akkor újból írni fogok.

Addig is köszönöm az eddigi figyelmet és minden kutyának, valamint a gazdáiknak jó egészséget és kellemes napokat kívánok:

Kutyigó

062 Jön az ősz

Jó régen írtam, de az időjárás miatt nem történt semmi - örülök, hogy túléltem. Ez már a globális felmelegedés előszele volt. Állítólag 64 éve nem volt ilyen hőség, mint szombaton és vasárnap. De

tegnap este megváltozott az időjárás. A rettenetes hőséget átváltotta egy normális hőmérséklet, de olyan vihar volt... dörgött, villámlott, szakadt az eső - minden bajom volt.

Ma is szakadt az eső reggel, de aztán kisütött a napocska. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen kellemes rohangálni a kertben ilyen időben!

Azt mondják, hogy ez már a vénasszonyok nyara, vagy kedvesebben az indián nyár. Nekem mindegy, én fiú vagyok és még fiatalnak számítok. Fő, hogy soká tartson.

A nagy hőségben majdnem minden elszáradt a kertben. A növények sem bírták. Virág az jóformán már nincs is. Olyan a telek fekvése, hogy napfelkeltétől napnyugtáig egyfolytában éri a nap. Normális időben ez előny, de ilyen hosszantartó hőségben nem.

Na, megyek - futkározom egy kicsit még vacsora előtt és felrázom a szomszéd barátom a közös kerítés melletti rohangálással. Biztosan benne van egy kis versenyfutásban.

061 Napfogyatkozás

Azt mondták, hogy ma 11 órakor napfogyatkozás lesz. Én nem láttam semmit. Eszméletlen hőség volt, nem is volt kedvem a napra menni, nem hogy felnézni rá. Nálunk amúgy is csak pici része tünt volna el (egy felhő többet eltakar) úgyhogy nem foglalkoztam vele.

Este a Gazdi lenyírta a füvet a kertben is és kint az utcán a ház előtt is. Közben a felesége locsolta a virágokat. A Gazdi nyitva felejtette a kaput, ezért kisomfordáltam. Nem kiabált utánam senki. Ez érdekes, máskor micsoda felhajtás van ilyenkor, hogy jöjjek vissza. Először azt hittem, talán nem vették észre, hogy kimentem, ezért nem mentem messzire, csak látótávolságba. Észre kellett, hogy vegyenek, mert ott szaladgáltam az utcán le, s fel, előttük.

A gazdi befejezte a fűnyírást, bement és becsukta a kaput. A felesége tovább locsolt, aztán meglocsolta kint a lenyírt füvet és a kinti virágokat, bokrokat, majd kinyitotta a kaput, széttárta a karját és kiszólt nekem, hogy "nem jössz?" És képzeljétek, megértettem, hogy mit akar kérdezni és azonnal rohantam haza. Bevágódtam a kapun és vártam a leszidást, de nem történt semmi. Teljesen meg vagyok lepődve. Semmi büntetés. A vacsorámat is rendben megkaptam.

060 Itt vagyok

Halihó!

Nem tüntem el, csak az elmúlt hónap részben hűvös és viharos, részben forró és száraz volt. Nem volt kedvem megmozdulni sem, nemhogy írni. Arról már nem is beszélve, hogy nem történt semmi. Amikor vihar volt, vagy hőség, akkor bemehettem az előszobába. Első esetben a félelem hajtott, a hőségben pedig jól esett a hideg - vagy majdnem hideg - kő. Szerencsére mindkét előszoba, az étkezőkonyha, de még a kisszoba is köves, így ha változtattam a helyem, mindig hideg kőre fekhettem. Erről jut eszembe az a régi vicces nyelvtani kérdés, hogy "mi nem mindegy? Nedves kőre, vagy kedves nőre feküdni."

A növények sem nagyon bírják ezt a hőséget, a rózsák reggel bimbóznak, délutánra már elnyíltak. Mások meg elszáradnak. Hajnalban, vagy este - sötétedés előtt - ugyan meg vannak locsolva, de az édes kevés. A föld azonnal beissza. Egyedül a nagylevelűek tudnak vigyázni a termésükre. Persze a másik véglet az elmúlt héten, amikor eső eső után, majdhogynem folyamatosan ömlött, villámlott, dörgött és csak úgy hömpölygött a víz az udvaron. Szerencsére nálunk nem volt jégeső és a füves talaj is aránylag hamar elvezette a sok vizet.

Tegnap óta ismét hőség van, úgyhogy most is abbahagyom és megyek lihegni a trombitafolyondár alá.