67 Az új otthonom

Felébredtem, mert megszünt a motorzaj és a ringatás. Megálltunk egy kis ház előtt, kinyitották az ajtót és én óvatosan kimásztam. Azt mondták, hogy egyelőre meg leszek kötve, míg megszokom, hogy most már itthon vagyok. Mondtam, hogy nem megyek sehova egyedül, Gábor mellett biztonságban érzem magam, de hát ők még nem értik az én nyelvemet, ezért megkötöttek.

Nem sokáig. Másnap már el is engedtek és én nem is mentem két lépésnél messzebb Gábortól. Úgy döntöttem, hogy ő lesz a következő Gazdim. Megmutatta nekem a házat, a környéket, megmutatta a karámokat, ahol a struccok fognak lakni. Elmagyrázta, hogy a struccok be lesznek kerítve, a karámon kívülre nem mehetnek. Nem olyanok mint én, ők nagy madarak, de nem tudnak repülni. Én oda megyek ahova akarok, még a karámokon belülre is mehetek és szaladgálhatok a mezőn és bemehetek az erdőbe is. Tényleg jó dolgom lesz itt, úgy érzem.

Gábor megengedte, hogy segítsek a karámok építésében. Én hántottam le a friss fát. Nagyon finom volt. Csemege!

Pár nap múlva leesett az idén az első hó.

Tavaly már láttam ilyet, de nem ennyit. Reggelre, amerre a szem ellát, mindenhol fehér volt minden és sokkal több volt, mint tavaly otthon. Nagyot fürödtem, hemperegtem a hóban, a bundám tiszta víz lett, de csak kívülről, teljesen nem áztam át és nem is fázom. Azután a Gazdival vittünk be fát a házba, hogy legyen mivel fűteni. Jó itt.