68 Struccok

Megérkeztek a struccok. Nagy autóval hozták őket. Mindegyiknek le volt takarva a feje, hogy ne féljen az utazástól. Még így sem nagyon akartak kiszállni és mivel nem láttak, vezetni kellett őket. Három ember is kellett hozzá, hogy egyet-egyet betuszkoljanak a karámba.

Minden karámban egy család fog lakni. Egy kakas és két tyúk.

A kakasoknak fekete-fehér tolluk van, piros a lábuk és a csőrük, a tyúkok barnás szürkék. Hatalmas szemük van és mint ahogy a Gazdi magyarázta, két szemhélyuk van. Az egyik olyan mint az enyém, szempillával, meg minden, a másik egy hártya, amivel oldalról tud pislogni és azért van, hogy a homok ne menjen a szemébe.

A fülük a fejük hátulján van.

Több mint két méter magasak, hosszú nyakuk van és hatalmas lábuk. Azt mondta a Gazdi, hogy csak arra vigyázzak, nehogy megrúgjanak, mert az nagyon fájdalmas lesz. Egész nap a struccokt költöztették. Én is bemutatkoztam nekik és legnagyobb meglepetésemre féltek tőlem. Mert még nem ismernek. Biztosan még ők sem láttak Kutyigót, mint ahogy még én sem láttam struccot. Majd megbarátkozunk előbb-utóbb.

67 Az új otthonom

Felébredtem, mert megszünt a motorzaj és a ringatás. Megálltunk egy kis ház előtt, kinyitották az ajtót és én óvatosan kimásztam. Azt mondták, hogy egyelőre meg leszek kötve, míg megszokom, hogy most már itthon vagyok. Mondtam, hogy nem megyek sehova egyedül, Gábor mellett biztonságban érzem magam, de hát ők még nem értik az én nyelvemet, ezért megkötöttek.

Nem sokáig. Másnap már el is engedtek és én nem is mentem két lépésnél messzebb Gábortól. Úgy döntöttem, hogy ő lesz a következő Gazdim. Megmutatta nekem a házat, a környéket, megmutatta a karámokat, ahol a struccok fognak lakni. Elmagyrázta, hogy a struccok be lesznek kerítve, a karámon kívülre nem mehetnek. Nem olyanok mint én, ők nagy madarak, de nem tudnak repülni. Én oda megyek ahova akarok, még a karámokon belülre is mehetek és szaladgálhatok a mezőn és bemehetek az erdőbe is. Tényleg jó dolgom lesz itt, úgy érzem.

Gábor megengedte, hogy segítsek a karámok építésében. Én hántottam le a friss fát. Nagyon finom volt. Csemege!

Pár nap múlva leesett az idén az első hó.

Tavaly már láttam ilyet, de nem ennyit. Reggelre, amerre a szem ellát, mindenhol fehér volt minden és sokkal több volt, mint tavaly otthon. Nagyot fürödtem, hemperegtem a hóban, a bundám tiszta víz lett, de csak kívülről, teljesen nem áztam át és nem is fázom. Azután a Gazdival vittünk be fát a házba, hogy legyen mivel fűteni. Jó itt.

66 Költözés

A Gazdim nélkül még alig egy hónapig voltunk kettesben a feleségével, amikor a Gazdi lánya Beba és a társa Gábor elköltözött egy tanyára, ahova házörző kutyára volt szükségük. Megkérdeztek, hogy van-e kedvem velük menni. Mivel jól ismerem mindketőjüket és a Gazdi felesége is azt mondta, hogy menjek nyugodtan, ott jobb sorom lesz, nagy területen futkározhatok és nemcsak a házra kell vigyáznom, hanem a struccokra is. Nem tudom, hogy mik azok a struccok, de ha együtt vannak Gáborékkal, akkor biztosan nem lehetnek rossz dolgok. Így aztán beleegyeztem, hogy lakhelyet változtatok.

Elbúcsúztam a Gazdi feleségétől, megígérte, hogy majd tavasszal meglátogat és a lelkemre kötötte, hogy viselkedjek rendesen és fogadjak szót Gábornak és Bebának.

Azt akarták, hogy szálljak be az autójukba, de nem akartam. Igaz, hogy eddig csak kívülről láttam autót és az is elég ijesztő volt, de így, nyitott ajtónál, belülről sem sokkal bizalomgerjesztőbb. Kis, sötét lyuk - oda menjek be? Nem akartam. Húztak elölről a láncomnál fogva, tolták hátulról a fenekemet és végül ők győztek, mert bent voltam. Rámcsukát az ajtót és felbőgött a motor. A Gazdi felesége integetett és ahogy néztem az ablakon keresztül, egyre kisebb lett, majd eltünt a szemem elöl.

Mivel nem történt velem semmi különösebb, Beba is simogatott és nyugtatgatott, így megnyugodtam és a körülményekhez képest kényelembe helyeztem magam. Aztán a monoton zaj és a ringatás meghozta az eredményt, elaludtam.

65 Halál

Meghalt a gazdim! A felesége hiába rohant be vele a kórházba, 5 nap alatt meghalt. El sem tudtam búcsúzni tőle, mert a nagy rohanásban velem nem törődött senki. Csak másnap tudtam meg, hogy nincs gazdim, amikor a felesége hozta a reggelimet, meg a baromfiudvarba is ő szórta be a hülye tyúkoknak a sok kaját.

Nagyon szomorú lettem, mert nem tudtam még akkor, hogy mi történt. Hiányzott a gazdi simogatása és a hangja. A felesége is elengedett, de nem volt kedvem futkározni. Ő is megsimogatta a fejem, hogy egyek, de az nem volt ugyan az. Még a kaja íze sem volt a régi, pedig most is farhátat, meg lábat kaptam.

Megváltozott a világ a gazdi nélkül. Ennyi maradt belőle és az emlékek. Nem is tudom, hogy most mi lesz velem.