64 Újabb történések

A 2009-es év számomra nagy-nagy változást hozott. Rendbehozták a kertet, füvet telepítettek, meg évelő virágokat, cserjéket ültettek, ezért meg lettem kötve, mert félt a gazdim és a felesége, hogy belerohangálok a fűbe, vagy kikaparom, esetleg belerondítok. Jól gondolták, mert tényleg hemperegtem volna a friss, puha fűben. Azért nem vagyok szomorú, mert amúgy is dögleni szoktam egész nap és a láncom is több mint 2 méter - csak éppen a fű határáig ér. Reggel és este elengednek, hogy futkározhassak az udvaron.

063 Búcsúzom

Úgy gondoltam, hogy befejezem ezt a blogot, mivel mostanában nemigen történik velem semmi különös és nem akarom magam ismételni, aztán meg nem vagyok sem Angol véreb, sem Yorkshire terrier - azok folyton az időjárásról beszélnek.

Ha folytatnám a blogom írását én is csak az időjárásról tudnék tájékoztatni mindenkit - mint azt az utóbbi bejegyzések is tükrözik. Ezt elkerülendő: egy időre elbúcsúzom.

A Gazdi és a felesége sem jönnek ki a házból, csak ha nagyon muszáj (például nekem enni adni) és általában semmi mozgás sehol, csak az eső esik folyamatosan.

Azt megígérhetem, hogy ha valami nagyon érdekes dolog történik, akkor újból írni fogok.

Addig is köszönöm az eddigi figyelmet és minden kutyának, valamint a gazdáiknak jó egészséget és kellemes napokat kívánok:

Kutyigó

062 Jön az ősz

Jó régen írtam, de az időjárás miatt nem történt semmi - örülök, hogy túléltem. Ez már a globális felmelegedés előszele volt. Állítólag 64 éve nem volt ilyen hőség, mint szombaton és vasárnap. De

tegnap este megváltozott az időjárás. A rettenetes hőséget átváltotta egy normális hőmérséklet, de olyan vihar volt... dörgött, villámlott, szakadt az eső - minden bajom volt.

Ma is szakadt az eső reggel, de aztán kisütött a napocska. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen kellemes rohangálni a kertben ilyen időben!

Azt mondják, hogy ez már a vénasszonyok nyara, vagy kedvesebben az indián nyár. Nekem mindegy, én fiú vagyok és még fiatalnak számítok. Fő, hogy soká tartson.

A nagy hőségben majdnem minden elszáradt a kertben. A növények sem bírták. Virág az jóformán már nincs is. Olyan a telek fekvése, hogy napfelkeltétől napnyugtáig egyfolytában éri a nap. Normális időben ez előny, de ilyen hosszantartó hőségben nem.

Na, megyek - futkározom egy kicsit még vacsora előtt és felrázom a szomszéd barátom a közös kerítés melletti rohangálással. Biztosan benne van egy kis versenyfutásban.

061 Napfogyatkozás

Azt mondták, hogy ma 11 órakor napfogyatkozás lesz. Én nem láttam semmit. Eszméletlen hőség volt, nem is volt kedvem a napra menni, nem hogy felnézni rá. Nálunk amúgy is csak pici része tünt volna el (egy felhő többet eltakar) úgyhogy nem foglalkoztam vele.

Este a Gazdi lenyírta a füvet a kertben is és kint az utcán a ház előtt is. Közben a felesége locsolta a virágokat. A Gazdi nyitva felejtette a kaput, ezért kisomfordáltam. Nem kiabált utánam senki. Ez érdekes, máskor micsoda felhajtás van ilyenkor, hogy jöjjek vissza. Először azt hittem, talán nem vették észre, hogy kimentem, ezért nem mentem messzire, csak látótávolságba. Észre kellett, hogy vegyenek, mert ott szaladgáltam az utcán le, s fel, előttük.

A gazdi befejezte a fűnyírást, bement és becsukta a kaput. A felesége tovább locsolt, aztán meglocsolta kint a lenyírt füvet és a kinti virágokat, bokrokat, majd kinyitotta a kaput, széttárta a karját és kiszólt nekem, hogy "nem jössz?" És képzeljétek, megértettem, hogy mit akar kérdezni és azonnal rohantam haza. Bevágódtam a kapun és vártam a leszidást, de nem történt semmi. Teljesen meg vagyok lepődve. Semmi büntetés. A vacsorámat is rendben megkaptam.